Egy gödi lokálpatrióta emlékére
2021 decemberében hunyt el – a gödi lakosok nagy száma által ismert – Peőcz Károly, azaz Karcsi bácsi.
Életét a végig Duna vonzása kísérte – hiszen gyerekkorát a Duna melletti Nyergesújfalun töltötte, majd több mint 60 éve költözött feleségével Gödre. Itt minden reggel az első lépései a Duna partjára vezettek. A saját maga állította normák szerint nézett körül az alsógödi Duna-szakaszon, látta meg a problémákat, amiket hol egyedül, hol barátaival, ismerőseivel összefogva igyekezett megoldani. Az általa imádott Duna-part, illetve környezete szépítésére, rendbetételére mindig volt ideje. Elsőként tisztította meg a Széchenyi-forrást, az eliszaposodott, tönkrement Szakács-kerti tó vizének élhetővé tételén is sokat dolgozott a gödi horgászok és az önkormányzat képviselőivel vállvetve. Hatalmas boldogságot okozott neki, amikor megvalósult az álma, és a Szakács-kerti tó visszanyerte régi szépségét, életképességét. Árvizek idején az elsők között töltötte a homokzsákokat, és figyelte a vízállást.
Hobbija, a pecázás is a Dunához kötötte. Emellett egy öreg hajótestből – barátaival közösen – egy nyolcszemélyes kishajót épített, azzal járt szinte télen-nyáron naponta a Dunán. A Duna – és az egészséges életmód iránti – szeretete kínálta számára a lehetőséget arra, hogy nyári táborok alkalmával taníthassa a gödi ifjúságot a víz tiszteletére és szeretetére. Mindezt „ingyen és bérmentve”, bizonyítva önzetlenségét az emberek iránt.
Ugyanis arról volt „híres”, hogy mindenkinek, kérve-kéretlenül rögtön segített, ha látta, hogy tud segíteni.
Ő és felesége, Erzsike kezdeményezésére egy utcabáli hagyomány is kezdetét vette azzal a céllal, hogy az egy utcában lakók még jobban megismerjék egymást, és ezáltal igazi kisközösség alakuljon ki. Ez a rendezvény a későbbiek során más utcákban élőket is odavonzott.
Háza kapuja mindenki előtt nyitva volt, ha az illetőnek gondjai voltak, vagy az örömét akarta megosztani velük.
Egész életében az Egyesült Izzó Lámpa és Villamossági Rt.-ben – közkeletű nevén a Tungsramban – vezető beosztásban dolgozott, bejárta a világot Afrikától a Távol-Keletig.
Példás családi életet élt feleségével. Megérdemelten kapta az élettől lányát – akire büszke volt és minvégig számíthatott –, valamint a két okos és szép lányunokáját, akiket kiskoruk óta igyekezett arra az életelvre tanítani, amit ő is vallott és meg is élt.
Súlyos, hosszantartó betegségét türelemmel viselte, míg hírtelen el nem távozott közülünk.
Eltávozott tehát egy gödi lokálpatrióta, akit soha nem felejtünk el, és akiről talán egyszer egy utcát is elneveznek – hiszen megérdemli!
Börcsök András