Farkas Szilárd Csaba

1965-ben született Kolozsváron, ám Nagyváradon nőtt fel. 1989 óta él Magyarországon, 1991-től Gödön. A Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafikusi szakára 1991-ben nyert felvételt, ahol mesterei Eszik Alajos és Baranyai András voltak. 1995-ben diplomázott képgrafikusként, majd kétéves posztgraduális képzésen vett részt az egyetem festő szakán, Nagy Gábor Munkácsy-díjas festőművész irányítása alatt.

Képzőművészi tevékenysége mellett művésztanárként oktatott a budapesti Batthyány-Strattmann László Szakképző Iskola és Gimnáziumban, valamint a Gazdasági SZC Terézvárosi Technikum és Szakképző Iskolában. Tagja volt a GödArt Művészeti Műhelynek. Jó néhány egyéni és csoportos kiállításon szerepeltek munkái idehaza és külföldön, elsősorban Németországban.

Az egyik kiállítása kapcsán a következőket mondta munkáiról: „A festmények mélyebben »kódoltak«, nem a tetszeni akarás motivált, s az sem célom, hogy mindenki megértse őket. A vásznakon megjelennek bizonyos »lelki vonatkozások«, s az alkotás folyamán technikai szempontok is mozgattak. Legtöbbjük különböző felületeken különféle technikákkal készült – eltérő alapozásokkal, akár egyetlen festményen belül is. Ha valaki alaposabban megnézi e képeket, láthatja, hogy egyiken-másikon másképpen törik a fény, másképpen viselkednek a színek. A színeket többnyire porfestékből és plextolból keverem. De olykor megjelenik a szén és a kréta is. Vegyes technikák, félúton a grafika és a festészet között.”

Gál Lehel festőművész pedig egy gödi tárlat alkalmával így fogalmazott: „Farkas Szilárd Csaba képeit nézve nem beszélhetünk egyszerű nosztalgiáról. Ő ugyanis ürügyként használja az emlékezetében felbukkanó tájakat. Nem csupán egy kellemes, nosztalgikus állapotban ringatja magát, hanem az alkotói folyamat elemeiként használja, analizálja az emlékképeit, s ezekből építkezve újraértelmezi és újrateremti azt a különös és nagyon izgalmas világot, amely egyéni stílust, egyéni hangnemet kölcsönöz a képeinek. (…) Képei nem pusztán az emlékek archiválásai, nem egy-egy konkrét élményt, érzést vagy helyszínt dokumentálnak, hanem mindezeket szabad asszociációs műalkotásként teremtik újjá.”
Olvasóink közül sokan emlékezhetnek utazásairól szóló vetített képes előadásaira, amelyeket a Retró Ady Klubban tartott. Alkotói munkája mellett tanít, és művelődésszervezőként dolgozik a gödi József Attila Művelődési Házban.