Török László (1948-2020)

Budapesten született, egy munkáscsaládban. Gyermekkorában sok időt töltött Csepregen. 1966-ban érettségizett, majd két év katonaság után 1970-ig a Magyar Filmlaboratóriumban dolgozott. Itt Heffele József volt nagy hatással vizuális látásmódja kialakulására. Ezután három éven át a Magyar Távirati Iroda fotólaborjában volt különböző – laboráns, világosító – beosztásokban. 1975-ben fényképész szakvizsgát tett, később pedig elvégezte a Magyar Újságírók Szövetségének iskoláját.

1972-ben Család című képével robbant be a magyar és nemzetközi fotóművészeti mainstreambe. Kezdő fotósként nyerte el a World Press Photo egyik nagydíját, s ezzel be is fejeződött MTI-s pályafutása. Kisebb kitérők után az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat fotóriportereként, majd képszerkesztőjeként dolgozott, miközben 1979-ben a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagjává választották. Tevékenyen részt vett az Első Alkotócsoport és a Dunakanyar Fotóklub munkájában.

Jó ideig kék tónusú fotókat készített, a hosszú expozíciókba bemozduló figurákkal. Aktfotói ugyancsak ismertté tették, mivel kezdetben ironikus környezetbe helyezte a meztelen testeket. Életműve talán legfontosabb darabjai a Bari Károly költő segítségével készült Cigányok című sorozat fényképei. Gyakoriak az irodalmi szövegek ihlette fotói is. 1989-ben Magyar Fotográfusok címmel dokumentumfilmet készített.

Török László 1976-ban kötött házasságot Pálinkás Évával. Két gyermekük született: László (1977) és Éva (1979).

A legendás JAK-füzetek negyedik köteteként jelent meg 1983-ban a Módosulások című albuma, amelynek előszavában Zalán Tibor költő a következőket írta Török László művészetéről: „Alkotói módszere egyben a valósághoz való speciális viszonya is. A kifejezendő és a kifejezett (…) közötti rést próbálja mind összébb húzni (…) Kevés elemmel dolgozik, ezek közül a mezítelen női test, a stilizált és homogén háttér – vagy a gyűrött drapéria – domináns szerephez jutnak a világában.”

Gödön töltött évei során aktívan részt vett a Dunakanyar Fotóklub és a GödArt Művészeti Műhely munkájában, számos közös kiállításon szerepelt fotóival. Munkásságát 1989-ben Balázs Béla-díjjal, 1993-ban Düsseldorfban Kodak-díjjal ismerték el.

1991-ben Török László Salföldön létrehozta az első hazai magán fotógalériát, a Pajta Galériát, majd 2010-ben, immár nyugdíjasként családjával együtt a Veszprém megyei kisközségbe költözött. Az egykori nyaraló lett a lakása, a Pajta Galéria pedig a munkahelye, ahol kiállításokat, workshopokat rendezett, s ezeken keresztül is a magyar fotóművészeti élet fontos szereplőjévé vált.

Munkáit Magyarországon kívül Spanyolországban, Finnországban, Olaszországban, Németországban, Litvániában és a régi Jugoszláviában is bemutatták. Műveit egyebek mellett a New York-i Modern Művészetek Múzeuma, a bradfordi Media Museum, a bresciai Ken Damy Museo és a Magyar Fotográfiai Múzeum őrzi.

A több mint harminc hazai kiállítása közül Gödön kívül volt tárlata Vácon és Gödöllőn is.