Berkes János

Zenész családban született Szentesen 1946-ban, édesapja szintén énekes volt. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolát 1971-ben végezte Réti József és Révhegyi Ferencné tanítványaként. Ezt követően a Magyar Állami Operaház szerződtette énekesként, ahol Lenszkij szerepében debütált Csajkovszkij Anyegin című operájában.

1976-ban megnyerte a trevisói nemzetközi Toti Dal Monte Énekversenyt, a Belga Televízió Opera- és Énekversenyén pedig a nemzetközi zsűri különdíját nyerte el 1979-ben. 1981 és 1984 között magánénekese volt a bécsi Raimund Theaternek. A klasszikus operairodalom szinte minden tenor főszerepét énekelte, párosítva ezekhez kimagasló színészi képességeit. Népszerűségét, országos ismertségét növelte, hogy gyakran szerepelt zenés televíziós műsorokban, és szívesen vállalt feladatokat az operett műfajában is, sőt a magyarnóta-éneklés sem volt idegen tőle.
Előbb az egyik unokahúga szülei költöztek Gödre, majd Berkes János feleségének édesanyja is itt vett házat. Amikor 1984-ben Bécsből az operaénekes ismét Budapestre költözött, a Sas-hegyi lakás már kicsinek bizonyult, éppen a harmadik gyermeküket várták, így a házaspár is városunkban keresett magának új otthont.

Berkes János az azóta eltelt évek, évtizedek során igazi szerelmese lett a Dunának, természeti csodaként emlegeti a folyót. Szenvedélyes horgásszá vált, ha csak teheti, első útja a vízpartra vezet.

„Az éneklés szeretete töretlen bennem, mindig is az volt, ez van számomra megírva” – nyilatkozta az MTI-nek 70. születésnapja alkalmából. Mint elmondta, abban a tudatban nőtt fel, hogy operaénekes lesz, és ez olyan biztos érzetet adott neki, hogy emellett nyugodtan élte mindennapjait, tanult, sportolt, ezernyi más dologgal foglalkozott kamaszkorában. Elsőre felvették a Zeneakadémiára…
Beutazta a világot. Tagja a Halhatatlanok Társulatának, s örökös tagja a Magyar Állami Operaháznak. Érdemes művész, s a számos szakmai elismerése között büszke arra, hogy 2016-ban átvehette Göd Város Alkotó- és Előadóművész Díját, mely alkalomból a Gödi Körkép készített vele nagyinterjút. Abból idézünk:
„Az énektanulás egyébként nem egyszerű ügy. Nem úgy áll a dolog, hogy benyitok a főiskolára, aztán néhány év múlva kilépek ugyanazon a kapun operaénekesként. (…) Az operaéneklés szubjektív műfaj. Amikor bekerültem a pesti operába, a nagyszerű buffó, Kishegyi Árpád azt mondta nekem: »kisapám, te itt olyan leszel, amilyennek hallani akarnak«. Ha valaki nem lát benned fantáziát, ha nem akar neked segíteni, akkor mit tudsz csinálni? Ágálsz? Ez egy kiszolgáltatott pálya. Itt nem centiméterszalaggal és stopperrel mérnek. Igen szubjektív dolog az, hogy egy direktornak vagy egy impresszáriónak éppen ki tetszik meg.”

Nos, Berkes János operaénekesi pályája során sokaknak kivívta a tetszését, nem utolsósorban a gödi közönségét, amely az elmúlt évtizedekben vastapssal köszönte meg itteni fellépéseit.