Franczel Ágnes

Nyíregyházán született 1970-ben. 1993-ban diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Debreceni Tagozatán. Énektanár és karvezető.
Frissdiplomásként az 1993–94-es tanévben a győri Richter János Zeneművészeti Szakgimnáziumban tanított, napjainkban pedig a Váci Bartók–Pikéthy Zeneművészeti Szakgimnázium és Zeneiskolában szolfézst és zeneelméletet tanít, s egyik karnagya az iskola énekkarának. 1999 és 2008 között a dunakeszi Szent Mihály-templom kántora volt.

2015 óta vezeti a felsőgödi Jézus Szíve-templom Rosarium gyermekkarát. A zömmel 10 és 14 év közötti gyerekekből álló kórus állandó szereplője a templomi liturgiáknak, repertoárjuk az egyszólamú népénekek mellett egyszerűbb kánonokból és kétszólamú középkori – barokk – dalokból áll.
Franczel Ágnes férjével, Szászvárosi Sándorral Debrecenben ismerkedett meg, ahol későbbi párja cselló szakra járt. Az esküvőjüket követő időkről Ágnes így mesélt egy interjúban: „Eleinte albérletben laktunk, illetve a barátainknál, de megfordultunk egy pedagógusszálláson is. Emlékszem, első kislányunkkal hármasban húztuk meg magunkat egy barátunk szolgálati szobájában, miközben a Dunakanyarban házakat néztünk egyetlen fillér nélkül.(…) A főbérlőnk gyakran mondogatta: »Na, majd, ha a Sándor befutott zenész lesz!« Amikor végre felépült a gödi házunk, akkor hinnünk kellett abban, hogy annak fenntartása saját erőből menni fog. Három gyerekkel vettük meg a félkész házat, és négy gyerekkel költöztünk be végül.”

Immár hosszú évek óta élnek Gödön, nagyon megszerették a várost, és számos jó barátra tettek szert. Házasságukból három lány és egy fiú született, akik közül többen is aktív résztvevői a családi koncerteknek.

Olvasóink közül sokan emlékezhetnek a járványidőszak alatti kertkoncertekre, amelyek egyikén Szászvárosi Kata viola da gambán játszott és énekelt, Franczel Ágnes és Szászvárosi Balázs zongorán, Szászvárosi Sándor pedig csellón és viola da gambán muzsikált.

Végezetül mindenképpen szólnunk kell arról, hogy Franczel Ágnes az ELTE BTK Művészetközvetítő és Zenei Intézet zenemunkaképesség-gondozó szakirányú továbbképzésének elvégzésekor szakdolgozatot írt „Zeneszerű” életmód a mindennapokban címmel. Ebben az úgynevezett Kovács-módszer felhasználásával vizsgálta a zenei foglalkozást űzők életkörülményeit, arra keresve választ, hogy miképpen teljesíthető olyan módon a zenei hivatás, hogy az ne vezessen kiégéshez. A zenészi pályát választók hogyan éljenek olyan életet, mely legjobban megfelel a mindennapok kihívásainak, egyszóval „zeneszerű életet”.