Környezetvédelem

Közös kincsünk a Duna

„Megtudtam, hogy titkokat rejteget
A mi Dunánk, ez a vén róka,
Mikről talán sohase álmodott
Az ősi barlang-tüzek óta
Ez a közönyös Európa.”
(Ady Endre: A Duna vallomása, részlet)

Hazánk s benne városunk talán legmeghatározóbb jelképe a Duna, – dacára annak, hogy Földünk „nemzetközi” folyói közül övé az aranyérem. Kereken tíz országon halad át, és vízgyűjtő területe további hét országot érint. Négy főváros is köszönti őt: Bécs, Pozsony, Belgrád és Budapest.

Az „Ősduna” a pliocén földtörténeti korszakban jöhetett létre, s a mai Bajor-medence feltöltése után indult meg kanyargós útján, bőven táplálkozva a Nyugati-Alpok vizeiből. Akkoriban a vízgyűjtő területe feltehetően nagyobb lehetett, mint napjainkban, legalábbis erre utalnak a Sváb-Alb-hegység déli vonulatain felfedezhető kiszáradt folyómedrek.

Az alsóbb Duna-szakaszok minden bizonnyal a medencék feltöltésével jöttek létre, majd a pleisztocén időszakban érte el és töltötte fel a mi Alföldünket majd később a Román-alföldet, s érkezett el végül a Fekete-tengerhez. (A mai napig évente körülbelül öt méterrel „tolja” a szára