Homoksziget

A Homoksziget – más néven Gödi-sziget – a Duna váci ágának bal partján, az 1670-es és az 1669-es folyamkilométer között található, s része a Duna–Ipoly Nemzeti Parknak. Hossza függ a pillanatnyi vízállástól, de körülbelül ezer méter, míg szélessége sehol sem haladja meg a százat. A parttól a környékbeliek által Kis-Dunának nevezett mellékág választja el. A nagy árvizek a szigetet teljes egészében elborítják, míg igen sekély vízálláskor a mellékág szinte teljesen kiszárad.

Területe hozzávetőlegesen 10 hektár, azonban ez az érték a folyószabályozás, mederkotrás és a ráépített két sarkantyú miatt fokozatosan növekedik.

Az 1880-as években elkezdődő, majd a II. világháború után gyorsított ütemben elvégzett folyószabályozási munkák során a Homokszigetet a parthoz kapcsolták egy keresztgáttal. A tervezőket az a cél vezérelte, hogy a főágban minél több víz maradjon kisvízi időszakokban is. Akkoriban a gát koronamagassága a váci vízmércén 250 centiméter volt. A szigeten továbbá épült két sarkantyú, melyekkel a sodorvonalat a horányi oldalhoz szorították, amelyet az eróziótól párhuzamművel védtek meg. Ez azonban tovább szűkítette a medret: jelenlegi szélessége 350-400 méter.

A szabályozás következtében a gödi oldalon lecsökkent a víz sebessége, és a kiülepedő hordalékból rohamos sebességgel nőtt a sziget területe, s a mellékág szélessége a mederben képződő zátonyok miatt harmadára szűkült. Északon és délen is homokzátony zárta el a mellékágat a főágtól.

Folyamatosan csökkent az átlagos vízszint, s a szárazra kerülő zátonyokon előbb bokrok, majd fák telepedtek meg. Ez az erőteljes növekedési szakasz körülbelül a hetvenes évekig tartott, amikorra a szigetet a parthoz kötő – a jég által erősen megrongált – gáton rés nyílt. Ennek következtében a holtágban már sokkal alacsonyabb vízállás esetén is megfigyelhető volt a vízáramlás. Az áramló víz a sziget déli részén két helyen is átvágta a beerdősödött zátonyt. Meredek partfalak, vízbe dőlő fák jelölik a felerősödött eróziót. A vízáramlás által kimosott homokon keletkezett a népszerű homokszigeti fürdőhely.

Napjainkban már nem a gát koronaszintje határozza meg a mellékág vízáramlását, hanem a Homoksziget északi végén lerakódott kavicszátony. A főági oldalon a két sarkantyú között képződött – főként kavicsanyagú – zátony. (A szabályozás következtében a Homoksziget területe az elmúlt hatvan év során közel a háromszorosára növekedett.)

Növényzetének túlnyomó része puhafás ligeterdő, jellemzően fehér fűz. A sziget és szűkebb környezete változatos élőhelyet biztosít a madarak számára, az ornitológusok negyvennél is több állandó és hatvan feletti vonuló madárfajt írtak le.

A Homokszigetre, amely egyébként az esztendő legnagyobb részében a gödi Duna-parttal egybefüggő terület –, a környéken élők népszerű pihenő- és kirándulóhelyére méltán lehetünk büszkék.

Térkép