Kincsem

A „csodaló”, a „Hungarian Wonder” történelmet írt versenyeredményeivel, amelyeket a mai napig nem tudott egyetlen négylábú sporttársa sem megismételni. Angliától Kínáig ért a Kincsem-láz, igazi „világsztár” volt, akinek a neve mellett rendre ott szerepelt egy településé is, Gödé.

A világverő csikó 1874. március 17-én született gróf Blaskovich Ernő tápiószentmártoni birtokán. A szülők angol telivérek, az apa Cambuscan, az anya Waternymph (Vízisellő). A „szögsárga, nyakigláb, csont és bőr, mélyen tűzött nyakú egyéves kanca” 1875 őszén került Gödre – Hesp Róbert telepére –, hogy szakértő kezek között valódi versenylóvá váljon. A tehetség – nomen est omen: a kincs – megérkezésekor mindenki sejtette, hogy nagy dolgok vannak készülőben.
A Kincsem-telep a 18. század végétől a 19. század közepéig – Kódi (Gödi) csárda néven – fogadóként működött, majd ezt követően lett belőle versenyistálló. Az épületegyüttes két részből, istállóból, valamint lóápolói lakásokból állt. Közöttük szögletes, murvával felszórt udvar terült el, közepén a híres kúttal, melynek vízén kívül Kincsem mást nem volt hajlandó meginni – legalábbis a legenda szerint.
A diadalmenetét Kincsem 1876. június 21-én kezdte meg, amikor a berlini Criteriumban „feltartva” (fél gőzzel) nyerte meg a versenyt. Utolsó futására 1879. október 21-én került sor Budapesten, ahol a 2400 méteres Kanca-díjon elsőként ért a célba. Egy sérülés miatt rövid, alig négyéves sportpályafutása során összesen 54 alkalommal állt rajthoz, s ez számára 54 futamgyőzelmet jelentett.
Tenyészkancaként öt csikónak adott életet, leszármazottai napjaink lóversenysportjának aktív szereplői. 1887. március elején Kincsem kólikát kapott, s néhány nap múlva, 17-én hirtelen és váratlanul kimúlt. Csontváza a Mezőgazdasági Múzeumban látható.
Városunkban, az egykori Kincsem-istálló előtti téren 2016 májusában avatták fel a legyőzhetetlen versenyló életnagyságú bronzszobrát, Tóth Béla szobrászművész alkotását.
A következő évben fejeződött be az egykori istálló U alakú épületegyüttesének rekonstrukciója. (A hajdani fogadó egy 1783-ból származó térképen is szerepel már, így vélhetően Göd legrégebbi ma is álló épülete.)
A három épületszárny által határolt nagy, parkosított, négyszögletes udvar szabadtéri közösségi eseményeknek ad teret.
Emlékét városunkban az eddig említettek mellett park, óvoda, utca és egy vonósnégyes is őrzi.