Szent István király-templom

A múlt század elején a formálódó alsógödi katolikus közösség tagjainak nem csupán vasútállomásra, hanem templomra is szükségük volt. Kézenfekvőnek tűnt, hogy a leendő templom a fővárost Váccal összekötő főút mellett épüljön fel.

A nyaralótelepen meg is indult a közadakozás, amely akkor vett igazán lendületet, amikor az Alsógödön élő Tost Gyula nyugalmazott vallás- és közoktatásügyi miniszter hatezer koronát „járt ki” erre a célra a kormánynál.

1906-ban a kápolnaépítő-bizottság első elnöke dr. Floch-Reyhersberg Alfréd volt. A templom terveit Steindl Imre tanítványa, Baumgarten Sándor műépítész készítette el, azonban jó ideig még az építkezés helyét sem jelölték ki. Még 1907 decemberében sem indulhatott meg az építkezés, mivel az elnök által felajánlott ingyen telek és építőanyag nem került átadásra, ezért az a döntés született, hogy Floch-Reyhersberget elmozdítják a bizottság éléről. Ettől kezdve a munkálatok irányítója Tost Gyula testvére, Károly lett.

Végül a kivitelezéssel 1908 márciusában Bittman Mihály kőműves vállalkozót bízták meg. A 7700 korona építési költség fedezésére több adománygyűjtést szerveztek. A kápolna harangjait Walser Ferencz fővárosi harangöntő készítette el, míg az oltár a budapesti jezsuita atyáktól ajándékként került ide. A templom a Szent Kereszt-kápolna nevet kapta.

A kápolnát 1928-ban bővítették, mivel vasár- és ünnepnapokon a gyarapodó Alsógöd híveinek nagy része már nem fért el a szűkös templomtérben. Az átépítési munkálatokra a legjobb ajánlatot a Sütő testvérek adták, azonban a kivitelezéssel végül a helyi iskolát is felépítő Vellauer Károly budapesti pallérmestert bízták meg.

Az, hogy Szent Kereszt-kápolnának pontosan mikor változott a neve Szent István király-templomra, nem ismert. Egy 1935-ből származó fényképen a tabernákulum felett már látható Szent István szobra.

1937-ben merült fel egy új templom építésének terve. 1941-ben megkezdték az előkészületeket, de a háború közbeszólt. Végül 1947 és 1948 között az alsógödi Nay Pál tervei alapján bővítették a templomot két oldalhajóval, sekrestyével és raktárhelyiséggel.

Az 1956-os forradalom után a hívek gyűjtöttek pénzt harangra, amelynek felszentelése 1958-ban történt meg. 1961-ben a szentély három ablakát befalazták, és még az évben, Szent István ünnepére elkészült a szentélyfreskó. 1984-ben új liturgikus berendezések készültek. A művészeti tervek alapján a vasmunkákat Jőrös András, a famunkát Tujmer Dénes asztalos készítette.

1993. április 30-án a templom leégett, és a helyrehozhatatlan károk miatt lebontásra ítéltetett.

Az új templom építése 1995. május 30-án kezdődhetett meg. Nagyon sok segítség érkezett a környező településekről, sőt külföldről is. A templom mindössze egy év alatt készült el, a felszentelésre 1996. augusztus 20-án került sor. Egy évvel később elkészült az oltárkép-szekkó, amely Fecske Orsolya nővér alkotása.

Az építkezés második ütemében a harangtorony készült el 1998. augusztus 20-ra. A toronyban három harang kapott helyet, kettő a régi templomból való, a harmadik pedig külhoni ajándék.

2002-ben megvalósulhatott a plébánia és közösségi ház építése, mely otthont ad hitoktatásnak, bibliaóráknak, a karitász csoportnak, közös együttléteknek.

Térkép