Széchenyi-forrás

Az alsógödi forrásrendszer a dunakeszi a kompátkelőtől egészen a Homoksziget északi csücskéig húzódik. A források többsége kapcsolódik a vízzáró rétegek legmélyebb pontjaihoz. E partszakaszra jellemző, hogy a Duna ártere alig néhány méter keskenységűre szűkül, s a meredek, agyagos partfal közel tíz méterrel emelkedik a vízszint fölé, ellenállva a folyó eróziójának. Az alsógödihez hasonló forrásrendszer hazánkban máshol nem található, és az oligocén-miocén agyagrétegek előbukkanása is egyedülálló.

A 2000-es évek elején a hidrológusok több mint hetven forrást számoltunk össze Göd déli közigazgatási határától az Ilka-patak dunai torkolatáig.

Persze e források között szép számmal akadnak „láthatatlanok” is. Ilyeneket fedezhetünk fel például szélcsendes időben a Feneketlen-tó vízfelületének fodrozódásait figyelve, vagy az Ilka-patak medrében télvíz idején, amikor a környezeténél melegebb források elvékonyítják a jégréteget, s az arra hullott hóban foltokat olvasztanak.

Az alsógödi vízfolyások közül a legismertebb a Széchenyi-forrás, amely nevét Széchenyi István másodszülött fiáról, Széchenyi Ödönről kapta.

A későbbi isztambuli „tűzpasa” emlékére, édesapja életművének folytatásáért, a magyar és az európai közügyekért végzett áldozatos, kitartó munkájáért, születésének 180. évfordulója alkalmából az egykori gödi birtokán közparkot nevezték el róla az alsógödi Duna-parton, 2019 decemberében. Ekkor avatták fel Túri Török Tibor szobrászművész Széchenyi Ödönt ábrázoló mellszobrát. Az emlékmű talapzatán kétnyelvű tábla jelzi, hogy a gróf személyében, életpályájában, munkásságában meghatározó volt a magyar és a török nép, a magyar és a török kultúra szolgálata.

Göd-szerte hosszú évtizedeken át élt az a hiedelem, hogy a forrást eredetileg a fővárosban drogériát nyitó Molnár család leányáról nevezték el, s ezért Zsuzsi-forrásként emlegették. A helytörténeti kutatások azonban időközben kiderítették, hogy a Zsuzsi-forrás a Széchenyi-forrás közelében található.

Térkép