M. Győrffy Anikó

Már az általános iskolai rajzórák is magukkal ragadták, majd a gimnáziumban Szabó László festőművész lett a rajztanára, akihez különórákra is járt. Két éven át tagja volt az  A. Tóth Sándor vezette festőkörnek. Az érettségit követően óvónőképzőt végzett, s a festészetet, az agyagozást, a rajzolást jól tudta használni az óvodai nevelés során.

A Padovától nem messze lévő Monselicében sajátította el az ikonfestészet mesterfogásait, ahol a kurzusokon egyedüli magyarként vett részt. Úgy tartja, hogy az ikonfestészet abban különbözik a piktúra többi ágától, hogy ha valaki ikont fest, két dimenzióban gondolkodik, mintha maga a kép „ki lenne lapítva”. Az ikonfestő a lelki arculatot festi meg, nem anatómiai hitelességű alakokat örökít meg, hanem a már megdicsőült személyt, az örökkévalót. Az állandó mozdulatlanságot. Rohanó világunkban az ikonok az elcsendesülés felé visznek bennünket, megnyugvást adnak, amikor a szemünk megpihen egy-egy ikonon.

A klasszikus ikonkép tojásemulzióból és pigmentfestékből áll, amelyhez különböző ásványi anyagokat használnak fel por formában. Csak a természetben megtalálható anyagokkal dolgozhatnak, kötőanyagként pedig ott van a tojás. Mesterséges anyag, mint amilyen például az olaj, nem kerülhet a kép matériái közé. (Igaz, ha jobban belegondolunk, az ikonfestészet „atyja”, Andrej Rubljov használt olajfestéket.)

Érdekesség egy-egy ikonkép megfestésében az is, hogy a fordított perspektíva tudatos alkalmazása következtében az ikon semmiben sem hasonlít a földi világra, mert nincs térbeli mélység, a megjelenített alakoknak nincs tömegük, mert nem evilági testi mivoltukban ábrázolják őket, hanem a másik világban való létezésüket igyeknek megmutatni.

M. Győrffy Anikó 1978-ban ment férjhez, s költözött a párja mellé Gödre. Három felnőtt gyermekük közül a két lány szintén Gödön lakik, a fiuk pedig a fővárosban.

Az 1990-es évek vége óta Anikó idehaza több alkalommal is indított ikonfestő tanfolyamokat, miközben sorra nyíltak a kiállításai Magyarországon és külföldön is. Mindvégig motorja volt Gödön az Olajfa Művészháznak, amely hosszú éveken át a Dunakanyar egyik számon tartott kiállítóhelye, alkotóháza és összművészeti centruma volt. Kávézóval a földszinten, a gödi és a környéken élő művészek alkotásait kínáló bolttal, egy állandó ikonkiállítással, az emeleti kiállítótérben pedig havonta váltakozó képző- és iparművészeti tárlatokkal, valamint ezekhez kapcsolódó irodalmi, komolyzenei és lelkiségi estékkel.