Művészeink

Mág Tamás (1952–2019)

  1. Home
  2. /
  3. Élet a városban
  4. /
  5. Szabadidő
  6. /
  7. Művészeink
  8. /
  9. Mág Tamás (1952–2019)

Erdélyben, Nagyváradon született 1952-ben. Az ottani Művészeti Líceumban festészetet, grafikát és szobrászatot tanult, később pedig szülővárosának Művészeti Szabadegyetemén Mottl Román grafikus tanítványa volt.

Gödi udvar télen

Tudatosan készült a művészi pályára. Már korai munkáit is országos díjakkal ismerték el, első önálló kiállítása 1974-ben volt Nagyváradon, melyet később számos további követett. Festményei ott vannak Románián és Magyarországon kívül ‒ ahová 1989-ben települt át feleségével és két leányával ‒ Japán, Tajvan, Észak-Amerika és számos európai ország galériáiban és magángyűjteményeiben.

A Gödön otthonra lelő festőművész munkáiból az elmúlt évtizedekben idehaza is számos tárlatot rendeztek, egyebek mellett Budapesten, Debrecenben, Miskolcon, Pécsett, Vácon, Jánoshalmán, Izsákon és Szobon. Jellegzetes színvilága és mesteri technikája méltán szerzett elismerést számára a hazai képzőművészeti közéletben.

Évről évre megtartott nyári festőkurzusain növendékeinek azokat a mesterfogásokat igyekezett megtanítani, amelyektől a képek megmozdulnak és életre kelnek. „A világ mindenhol nagyon szép”, mondogatta gyakran. Ez a hitvallása sugárzik munkáiból, hiszen a látott világból merítjük az ihletet, s e látott világot saját érzelemvilágunk teremti újjá.

Sződligeti csend

Nagyvárad után, melynek emlékét mindvégig szívében hordozta, Göd lett második otthona, szeretett itt élni. Különösen a régi házak és udvarok ihlették meg, melyek emlékét meg akarta menteni az utókor számára.

Lírával vallott szülőföldjéről, Erdélyről, később városunkról és annak környékéről, de hasonló módon ábrázolta az olasz, a kanadai, a francia tájat is. Gazdag, ízes, kiforrott művészetére a vibráló kolorit, a mesteri festészeti megoldások sora, a stílusgazdagság és a hazai festészeti tradíciók mélységes tisztelete a jellemző. Meglátta és megláttatta velünk a táj, a természet és az épített környezet szépségét, az emberi kapcsolatok harmóniáját, a néha melankolikus, ám mindig nagyon költői témáival, megoldásaival.

Venezia

Igazi tájköltő volt. Piktúrájában a tradíciók tisztelete éppen úgy jelen van, mint a kísérletezési vágy. A modern magyar tájfestészet hagyományaira építő festőnemzedék egyik legmarkánsabb, legmeghatározóbb képviselőjét tiszteljük benne. 2019-ben bekövetkezett halála egy csodálatos, rendkívül gazdag életművet zárt le.

Németh Ferenc festőművész így emlékezik róla: „2002-ben ismertem meg Mág Tamás Gödön élő festőművészt, akit később már barátomnak és mesteremnek mondhattam, s akinek nagyon sokat köszönhetek az önzetlen segítségéért és tanácsaiért. (…) Úgy emberi, mint művészi példájával nagy hatást tett rám. A mai napig csodálom színhasználatát, bravúros ecsetkezelését és a technikai megoldásait.”