Huzella Tivadar

Huzella Eleknek a pesti Váci utcában volt sport- és fegyverüzlete, s azt remélte, a boltot majd Tivadar fia fogja átvenni tőle, ha annak eljön az ideje. Ám Huzella Tivadart (1886–1950) nem vonzotta a kereskedői élet…
Alsóbb iskoláit a fővárosban, középiskoláit Nagyszombaton és Budapesten, a Piarista Gimnáziumban végezte, ez utóbbiban tett érettségi vizsgát. A család kérésére abszolválta Bécsben a kétéves kereskedelmi akadémiát, de mivel mindig is a természettudományok érdekelték, életpályáját ennek megfelelően alakította.
Beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karára, ahol 1912-ben kapta meg orvosi diplomáját. Az egyetem II. számú Kórbonctani Intézetében kezdett dolgozni. 1914-ben katonaorvosként előbb Székesfehérváron, majd a mai Montenegróban lévő Cetinjében szolgált 1916-ig.
1921-ben nevezték ki a Debreceni Orvostudományi Egyetem Anatómiai Intézetének igazgatójává, vagyis 35 éves korában lett egyetemi tanár. 1932-től a pesti egyetem Anatómiai Intézetének professzora, egészen 1947-ig. Fő kutatási területe a daganatos betegségek voltak, a témában számos tudományos cikket publikált több nyelven is. Érdekességként mindenképpen megemlítendő, hogy az érprotézisekkel kapcsolatban végzett kísérleteiért Nobel-díjra terjesztették fel, ám az orvosi és élettani Nobel-díjat abban az évben (1937-ben) Szent-Györgyi Albert kapta meg.

Dr. Huzella Tivadar nevéhez fűződik az 1930-ban Alsógödön megnyílt Biológiai Kutatóállomás, amelynek történetéről, illetve a Huzella-villáról honlapunkon az Élet a városban / Látnivalók / Villák, régi épületek rovatban olvashatnak.
Híres volt természetszeretetéről, kedvelte a kerti munkát, szenvedélye volt a zene, családtagjainak visszaemlékezései szerint szívesen énekelt és zongorázott. Élet- és családszeretetéről, mély humanizmusáról naponta tett tanúbizonyságot. Noha az első világháború alatt katonaorvosként szolgált, pacifista meggyőződését sohasem rejtette véka alá. A háború és béke című munkájában például ezt olvashatjuk: „A háború (…) eszméje az orvosi hivatással éppen ellentétes. (…) Az orvos, akinek az élet fenntartása a hivatása, közömbösen nézheti-e, amint a tudomány, a technika, a művészet, a filozófia a pusztítás szelleméhez szegődik, hogy felébressze az emberi természetben szunnyadó vad ösztönöket? (…) Kimerülhet-e abban az orvos szerepe, hogy a háborúban megrongált, elhasznált emberanyagot megjavítgatja és megment egy-egy életet? Ez volna betetőzése az orvosi hivatásnak?”
Dr. Huzella Tivadar 1950. július 11-én hunyt el, sírja a Huzella-kertben, a családi mauzóleumban található. Nevét városunkban utca őrzi, valamint egy két tanítási nyelvű általános iskola viseli.