Nemeskéri Kiss Miklós

A pécsi piarista gimnázium elvégzését követően Nemeskéri Kiss Miklós Pesten jogot tanul, majd körbeutazza Európát, sőt, Egyiptomba és az Oszmán Birodalomba is eljut. Itáliában barátságot köt Giuseppe Garibaldival, Angliában pedig Charles-Louis Bonapartéval, a későbbi III. Napóleonnal.
Hazatérése után megismerkedik Teleki Lászlóval, Irányi Dániellel és Kossuth Lajossal, s 1848. március 15-én az elsők között csatlakozik a felkeléshez. Június elején már a magyar forradalmi kormány nemzetőr őrnagya, s Buda gyalogos nemzetőrzászlóaljának parancsnoka.

A szabadságharc leverését követően franciaországi emigrációba kényszerül. Idehaza birtokait elkobozzák, s távollétében „in effigie” (jelképesen) kivégzik. Fontos szereplője a ’48-as magyar emigrációnak, kastélyuk vendége mások mellett Andrássy Gyula, Türr István, Klapka György és Kmety György, de megfordul náluk Munkácsy Mihály, Paál László és Hubay Jenő is.
Két éven át hallgatója a metzi katonai akadémiának, majd a Sorbonne-on mérnöki oklevelet szerez, s elhelyezkedik egy vasútépítő vállalatnál, melynek később vezérigazgatója lesz. 1851-ben felveszi a francia állampolgárságot, majd házasságot köt Mathilde Le Charron márkinővel, s a Villecerf melletti Saint-Ange-kastélyban telepednek le. Házasságukból négy gyermek születik.

1859-ben a 2. gyalogosdandár parancsnokaként részt vesz a szárd–francia–osztrák háborúban, a magentai ütközet után kitüntetik, az olaszoktól tábornoki címet s nem mellesleg Mauritis-rendet kap. 1861-ben III. Napóleon grófi címet adományoz Nemeskérinek, s a Becsületrend lovagjává üti.

Az 1867-es kiegyezést követő általános amnesztia megnyitotta Magyarország határait, nem utolsósorban Nemeskéri Kiss Miklós előtt is. Valószínűleg felmérte a „boldog békeidők” kínálta gazdasági lehetőségeket, s egy közel 1500 hektáros birtokot vásárolt Gödön. Itt és Véglesen is komoly gazdaságot vezetett: a földművelés mellett fűrészüzemet, sajtgyárat és ásványvíz-palackozót létesített. Munkásai és alkalmazottai számára saját pénzérméket veretett, melyekkel az uradalom boltjaiban lehetett fizetni.

A „megtért kuruc” élete végéig ezredesnek szólíttatta magát, francia grófi címét se odakünn, se idehaza soha nem használta. Ferenc Józseftől rangot vagy címet soha el nem fogadott. Párizsban hunyt el, 1902. április 27-én. Justh Zsigmond író így emlékezik róla: „Neve (…) ott ragyog azokon a lapokon, amelyeknek olvasásával minden magyar szeme könnyel telik meg, s amelytől mindegyiknek lelkét büszkeség tölti el.”
1995. október 20-án az 1956-os forradalomra emlékezve a József Attila Művelődési Házban adott állófogadást Göd Nagyközség Önkormányzata. Az ünnepi beszédek elhangzását követően Bognár László polgármester köszöntötte Nemeskéri Kiss Miklós jelenlévő leszármazottjait, majd átnyújtotta nekik a honvédezredes poszthumusz díszpolgári kitüntetését, majd hosszan méltatta Nemeskéri Kiss Miklós szabadságharcos ezredes katonai, politikai, emberi és hazafiúi erényeit.