Ungvári Kálmánné

Már kisgyermekkorától fogva erős érdeklődést érez az egészségügyi pálya iránt, orvos szeretne lenni, ám arra családja nehéz anyagi körülményei miatt nem nyílt lehetősége. Azonban végül mégiscsak sikerült gyógyító hivatást választania.
Az anya- és gyermekvédelemnek korábbi hagyományai, továbbá a századforduló Magyarországának társadalmi, gazdasági és ebből következően demográfiai, népmozgalmi változásai keltették életre azokat a védőnői hálózatokat, amelyek napjainkig meghatározták a célokat, elveket és módszereket. 1915-ben alakult meg az Országos Stefánia Szövetség az anyák és a csecsemők védelmére, amely később – 1927 és 1940 között – párhuzamosan működött a Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálattal.
A fiatal védőnő, mindenfajta térítési díj nélkül, Kiskunfélegyházán töltötte a kötelezően előírt három gyakorló évet, majd a Védőnőképző Intézetben megszerzett diplomájával előbb a Pest megyei Kartalon, később pedig három éven át Battonyán dolgozott. Ahol megismerkedett az ottani malmok kereskedelmi ügyeinek intézőjével, s hamarosan összeházasodtak. Amikor férje a fővárosban kapott állást, maguk mögött hagyták Békés megyét, s előbb Budapestre, majd 1942-ben Felsőgödre költöztek.
Ungvári Kálmánné hosszú évtizedeken át dolgozott szívvel-lélekkel az egyre gyarapodó községben, odaadó szeretettel vigyázva a gondjaira bízott gyermekeket. Felelősségteljes hivatása mellett részt vállalt a közéleti munkában is, az 1960-as években aktív tagja volt Felsőgödön a Népjóléti Bizottságnak.
Érdekességként mindenképpen megemlítendő, hogy éppen Alsógöd és Felsőgöd egyesítésének évében, 1970-ben egy kedves, régi barátnője meghívta őt Venezuelába. Csodálatos másfél évet töltött Caracasban. A dél-amerikai meghívás aztán 1980-ban megismétlődött, így újabb két, élményekben gazdag venezuelai év következett a gödi védőnő életében.
Nyugdíjba vonulását követően sem szakadt el véglegesen hivatásától, tanácsaival, ötleteivel segítette az őt követő generációkat. S noha mindenre kiterjedő számvetést sohasem készített, egyszer, a Gödi Körkép számára adott interjúban elárulta, hogy míg Kiskunfélegyházán éves átlagban ezer kisgyermekkel foglalkozott hat védőnő, addig Kartalon körülbelül 220, Battonyán 300, míg Felsőgödön 130-140 gyermek tartozott évente a védőkörzetébe.
1997-ben Göd Nagyközség Önkormányzatának Képviselő-testülete május végi ülésén döntött úgy, hogy abban az évben két polgárának, Ungvári Kálmánnénak és Váraljai Istvánnak adományoz díszpolgári címet. A mindenki által tisztelt és megbecsült nyugalmazott védőnő a kitüntető címet az augusztus 20-ai nemzeti ünnepen vehette át.