Pro Urbe
Nagy Gábor
- Home
- /
- Élet a városban
- /
- Hírességek
- /
- Nagy Gábor
1934. május 6-án született Hajdúhadházon. Ott töltötte a gyermekkorát, majd 18 évesen Budapestre költözött, hogy kitanulja a tímármesterséget. 1954-ben tette le a szakmunkásvizsgát. Az újpesti Mauthner Bőrgyárban kezdett dolgozni. Munka mellett tanult tovább, s az 1970-es években már ő volt a gyárban az ipari tanulók szakoktatója.
1965-től él Gödön, ahol ideérkezése után az önkormányzat megbízásából hosszú éveken át gondozta, ápolta a Nemeskéri Parkerdőt. Az elöregedett, kidőlt fák felhasználásával tereptárgyakat készített, szobrokat faragott. Az ő alkotása például a Marignane téri kopjafa, a felsőgödi általános iskola aulájában pedig a Németh László-dombormű, de számos köztéri pad és szobor dicséri keze munkáját.
Városunkban az ő nevéhez fűződik a Madarak és fák napja megünneplésének hagyománya is. Javaslata alapján, illetve szervezőmunkájának köszönhetően 1994-ben rendezték meg első alkalommal ezt a gyerekek számára különösen kedves ünnepet, amely a természet szeretetéről és védelmének fontosságáról szól. Sok éven át a 14 hektárnyi parkerdő adott otthont az eseménynek, majd az utóbbi néhány évben a Duna-part Nyaralóházak árnyas kertje lett az új helyszíne ennek a tavaszi szabadtéri ünnepnek, 2022-ben pedig az alsógödi Gróf Széchenyi Ödön Parkban zajlottak a programok.
2011 decemberében szülővárosa, Hajdúhadház díszpolgári címet adományozott Nagy Gábornak, köszönetképpen a számtalan emlékoszlopért és más famunkáért, amelyekkel hozzájárult a település művészi értékeinek gyarapításához.
2016-ban Göd Város Önkormányzata Pro Urbe-díjjal tüntette ki a város érdekében végzett áldozatos munkájáért, maradandó köztéri alkotásaiért és a mindannyiunk számára példaadó közösségi tevékenységéért.
Egy alkalommal így nyilatkozott a Gödi Körképnek: „Annak örülnék a legjobban, ha az általános iskolásoknak több tanórát szerveznének a természetben, és megismertetnék velük a mi parkerdőnket. Ha már annak idején sikerült megakadályozni, hogy felparcellázzák ezt a területet, ma is vigyázni kell arra, hogy tönkre ne menjen. Bánt, amikor azt látom, hogy az arra járók eldobálják a szemetet vagy megrongálják a tanösvény tábláit. Gödnek ez az erdő az egyik büszkesége, számomra még a gyönyörű Duna-partnál is kedvesebb.”