Nagyréti Tamás

1925. április 28-án született Felsőgödön, Hennings Tamás néven. Anyai ágon tősgyökeres itteni családból származik. Az 1934. évi névmagyarosítási hullám idején édesapja, Hennings Vilmos felvette egyik felmenőjének, a nagyréti Darvas családnak az előnevét.

Nagyréti Tamás az elemi iskola négy osztályát Felsőgödön végezte el, majd a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1943-ban. Középiskolás korában Bernáth Aurél zebegényi festőiskoláját látogatta, majd a matúra után beiratkozott az Iparművészeti Főiskolára, ahol kiváló mesterek oktatták.

Ám a háború elszakította tanulmányaitól…

1941-től sorkatonai besorozásáig a helyi Pelikán zenekar elismert dobosa volt. 1945-ben hadifogságba került, ahonnan hat év után, 1951-ben térhetett haza. Ám – mint „megbízhatatlan személyt” – rendőri felügyelet alá helyezték, sőt egy teljes éven át „munkaszolgálatos” volt Hódmezővásárhelyen, majd szabadulása után a pesti Napsugár Áruházban végzett merkantil-grafikai munkát.

A grafika szinte minden területén dolgozott. Az 1960-as évektől a HUNGEXPO külső munkatársaként a világ számos városában készítette el a magyar pavilonok grafikai munkáit, míg idehaza alkalmi megbízások alapján dolgozott.

Hivatalosan 1985-ben vonult nyugdíjba, de továbbra is részt vett a fiatalabb nemzedékek nevelésében, gyakorta volt vendége a Felsőgödi Öregcserkészek rendezvényeinek. Az ismertebb, Gödhöz köthető kiadványok (például Gergely Tibor: a Dunakanyar kapuja) illusztrációi mellett ő készítette Sződ község monográfiájának grafikai munkáit, látványterveket a felsőgödi Bozóky Gyula tér felújításához.

1997-től kezdve bekapcsolódik a Gödi Almanach-sorozat munkálataiba. Írásai Felsőgöd régmúltjáról, az ott élt emberekről szólnak, illusztrációi pedig megelevenítik a feldolgozott témák hangulatát. Jó néhány almanach borítóterve is az ő keze munkája, s igen népszerűek az egyes kötetekhez készült emléklapjai is. 2002-ben, a nyolcadik kötet bemutatójával egy időben a József Attila Művelődési Házban önálló kiállítást rendeztek számára.

Utolsó munkáinak egyikeként a 2017. évi Gödi Almanachban megjelent rajzaival láttatni engedte a Gulág rabjainak nyomorúságos sorsát.

Gödi életművét 2018. augusztus 19-én Pro urbe-díjjal jutalmazták. Nagyréti Tamás szinte élete utolsó pillanatáig alkotott. 2018. december 23-án Budapesten hunyt el, életének 94. évében.

Szülőhelye iránti múlhatatlan szeretetét fejezték ki a díjat megköszönő szavai: „Életem gyönyörű, Felsőgödön töltött ifjúságát sohasem felejtem. A meghatottságtól szemembe szökött örömkönnyeket kitörölve, szívem, míg dobog, addig Felsőgödért is dobogni fog.”