Szőts István

Az erdélyi Szentgyörgyvályán született 1912-ben a később világhírűvé lett Kossuth-díjas magyar filmrendező és forgatókönyvíró, aki az Aba-Novák Vilmos és Iványi-Grünwald Béla esti iskoláján folytatott festészeti tanulmányok után 1939-ben a Hunnia Filmgyárban kezdte pályáját.

A korszak „fehértelefonos” filmjeinél modernebb, filmszerűbb stílus elvét valló író-producer, Zilahy Lajos mellett volt asszisztens. Már első játékfilmjétől, az 1942-ben, a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon díjat nyert Emberek a havason című, korszakalkotó műtől kezdve Szőts magyarországi pályája politikai meghurcoltatások tanúságtétele volt. A filmet 1945 előtt „nem elég mély”, 1945 után „túl mély katolicizmusa, hamis népiessége” miatt támadták.

Az 1947-ben forgatott másik remekművét, az Ének a búzamezőkről című filmjét „népieskedőnek, klerikálisnak” bélyegezve betiltották. (A korabeli anekdota szerint Rákosi Mátyás már az első kockáknál, a búzaszentelési körmenetnél elhagyta a vetítőt.) Szőts tervei politikai, ideológiai okok miatt rendre meghiúsultak.
Az 1956-os forradalom tragédiája után, amelynek filmes megörökítésében maga is részt vett, az emigráció mellett döntött. 1957-ben nem tért vissza a velencei filmfesztiválról, ahol Melyiket a kilenc közül? című filmjével díjat nyert, s attól kezdve Bécsben élt.

Filmes munkássága elsősorban az olasz és az osztrák kultúrára hatott. Az olasz neorealizmus későbbi nagyjai, Carlo Lizzani, Umberto Barbaro, Alberto Lattuada és társaik lelkesen magasztalták az Emberek a havason humanizmusát, merész szociális témáját, természetességét, vizuálisan sűrített, balladisztikus stílusát, ellenfényes technikáját. Vittorio De Sica 1943-ban szicíliai forgatást ajánlott neki Giovanni Verga parasztok, halászok és kénbányászok életét ábrázoló, súlyos, misztikus hangvételű novelláiból, a terv azonban a szövetségesek partraszállása miatt meghiúsult.

Szőts István 1964 és 1969 között filmrendezést tanított az Osztrák Filmakadémián. Az 1970-es évektől sokat tartózkodott Magyarországon. Papíron maradt filmtervei közül a G. B. L. (Gróf Batthyány Lajos főbenjáró pere és vértanúsága) című irodalmi forgatókönyve 1987-ben jelent meg a Magvető Kiadónál; a „Röpirat a magyar filmművészet ügyében” című, 1945-ben írt reformtervezetének reprint kiadása pedig 1989-ben a Magyar Filmintézet gondozásában.
Szőts István gödi kötődéseiről unokahúga, Inkey Alice fotóművész több alkalommal és több helyen is megemlékezett. Annak idején, valamikor a negyvenes évek második felében Alice édesanyja hívta meg Alsógödre testvérét, Szellay Alice színésznőt és férjét, Szőts Istvánt azzal, hogy költözzenek hozzájuk. A házaspár örömmel élt a meghívással. Kedves gödi anekdota, hogy minden május elsején, dacolva a munka ünnepével, Szőts öltöny helyett fürdőnadrágot húzott, és a vízbe gázolva nyitotta meg – önhatalmúlag – a dunai fürdőszezont.

Édesanyjának Bécsből írt leveleiben, ha nem is gyakran, de olykor felemlegeti gödi emlékeit. Szőts István 86 éves korában, 1998-ban hunyt el Bécsben. Sírhelye a Farkasréti temetőben található.

2022 nyarán A csillagok járásával… Szőts István arcképéhez címmel Duló Károly szerkesztésében jelent meg könyv a Gondolat Kiadónál a filmrendezőről.