Inkey Alice

Balázs Béla-díjas fotóművész, standfotós, szakíró. 1940-ben született Budapesten. Édesapja Inkey Tibor fotográfus. Néhai nagybátyja Szőts István filmrendező, néhai nagynénje pedig annak felesége, Szellay Alice filmszínésznő.

Inkey Alice több évtizedes fotóművészi pályája során – máig népszerű színészportréi mellett – több mint ötven nagyjátékfilm és közel hatvan tévéfilm standfotóit készítette el.

Édesapja tanácsára előbb a Budapesti Fényképész Szövetkezetben volt tanuló, majd a Filmgyárban helyezkedett el, ahol elsősorban jelenetfotózás volt a feladata, de a kezdetektől készített portréfotókat színészekről, filmrendezőkről. Tanítómesterének – mint abban az időben oly sokan – Illés György operatőrt tekinti.
Sokat és szívesen dolgozott együtt olyan híres rendezőkkel, operatőrökkel, mint például Fábri Zoltán, Bacsó Péter, Kovács András, Kósa Ferenc, Sára Sándor és Szécsényi Ferenc. Színészportréi gyakran jelentek meg a Film Színház Muzsika, a Filmvilág és egyéb korabeli színes magazinokban, vagy azok címlapjain.
„Amikor a mínusz húsz fokos hidegben beállt a Dunán a jég, sokat korcsolyáztunk, vagy szánkóztunk az Ürge-dombokon. A Duna jegén Szigetmonostorról jöttek át a piros arcú, nevető szemű túrós asszonyok. Nagy kosárral a hátukon, keményített, hófehér abroszba csomagolva a túrót, tejfölt, sajtot. Nekünk tejet is hoztak kannában. A tejet nem forraltuk fel, eltettük másnapra. Majd a tetején lévő sűrű tejszínt óvatosan leszedtük, és vasárnap reggel ebből készült a tejszínes kakaó” – ír egy helyütt az alsógödi gyermekévekről.

S nem kizárt az sem, hogy édesapja mozi iránti rajongása nála szintén Gödön kezdődött, hiszen így emlékszik bakfislány önmagára: „Az alsógödi Rákóczi mozgó minden előadásán ott ültünk az első sorban. A Rákóczi-induló nekem a mai napig egyet jelent a mozival. Ha meghallom a zenéjét, az orromban érzem a kis alsógödi mozi olajos padlójának a szagát, hallom a felcsapódó székek nyikorgását, és a savanyú cukor papírjának a zizzenését. Lassan elültek a zajok, mindenki elhelyezkedett, s a csendben elkezdődött a nagyfilm. Megszólal Kerekes János filmslágere az Állami Áruházból, az Egy Duna-parti csónakházban nagy a jókedv minden nap…”
Inkey Alice, hasonlóan édesapjához, számos egyéni és csoportos kiállításon mutathatta be munkáit, s ő maga is több kötetben tette közzé filmgyári emlékeit.