Bagolyvár

Pozsonyi Tibor írja a családja történetéről szóló dolgozatában a Gödi Almanach 2007-ben megjelent XII. kötetében: „felfedező sétáink során, amikor leendő iskolám hollétét kutattuk, elvetődtünk az egykor volt kis fenyveserdő, illetve a Fenekelten-tó környékére. Rendkívüli hatással volt ránk Alsógödnek ez a kedves színfoltja, a tenyérnyi kis fenyveserdő, mely oly sűrű volt, hogy fényes nappal is sötét volt a belsejében, szinte harapni lehetett a fenyők illatát. A hangulatot még fokozta az erdő sarkában meghúzódó Bagolyvár, és az erdő szélén lévő kedves kis evangélikus templom sziluettje, és a meredély aljában megcsillanó, nádassal szegélyezett Feneketlen-tó víztükre. Akkor még létezett a »felső« strand a fehérre meszelt kabinsorával, hatalmas fákkal szegélyezett gyepes terével, fövenyes partjával, szemben vele a kis sziget, csábító panorámájával.”

Vajon mi is lehet, mi is lehetett a visszaemlékezésben szereplő Bagolyvár? Nos, a korabeli források szerint az bizony az egykori Huzella-villa szerves része volt, amelynek történetéről a Látnivalók/Villák, régi épületek rovatban olvashatunk.

Jó néhányan úgy gondolják, hogy a Bagolyvár a villa tornya volt. Ám ez tévedés! Itt most elégedjünk meg annyival, hogy a historizáló stílusú épület központi, emeletes tömbjéhez csatlakozott két földszintes rövid szárny, az északi tömbhöz pedig egy – az épület falaihoz képest 45 fokkal – elfordított emeletes kilátótorony, tetején farácsos terasszal. Az emeletes tömbhöz is tartozott egy oszlopos tornác, tetején ballusztrádos korláttal körülvett terasszal. Az elrendezés, főként a torony elfordításával festői képet nyújtott. Az 1960-as évek elején a tornyot lebontották, az épületet pedig a felismerhetetlenségig átépítették, s az minden díszét elvesztette. A kilátótorony azonban szögletes építmény volt, s nincs köze a Bagolyvárhoz!

A Bagolyvár a Huzella-család angolpark-stílusban megépített kertjének fontos eleme volt, romantikus „műromként”, ami egyben kilátóként is szolgált. Amikor megépült, a Duna felől még nem takarták el a kilátást a mára 30-40 méter magasra megnőtt ártéri fák. Sőt, még ártéri erdő sem volt, csupán egy fűz- és nyárfasor a messze földön híressé vált homokos és biztonságos, szelíden mélyülő part mentén.

Hogy pontosan mikor épülhetett, azt nem tudjuk, de az alapja és a fal egy része még megvolt az 1970-es évek elejéig. Néhány „köve” még fellelhető volt az 1980-as évek elején is, igaz, elhanyagolt, gazos-szemetes állapotban.

Nagyon valószínű, hogy a második világháború idején komoly sérüléseket szenvedett a Bagolyvár. Mikesy Pongrác, akinek a szülei a Huzella-kertben dolgoztak, és ott volt szolgálati lakásuk, tehát gyermekkoruk színhelye volt a kert, visszaemlékezései szerint a főváros ostroma idején szovjet parancsnoki harcálláspont volt a Huzella-villa. Bizonyosan tudjuk, hogy az Árpád-védvonal külső tankárka valahonnan innen indult kelet felé, de voltak lövészárkok a partvonalba ásva végig a magaspart mentén, egészen a sziget északi végéig, déli irányban folytatódva Dunakeszi határáig. A mai napig lehet találni német, magyar és szovjet lőszerhüvelyeket a homokban, végig az egész vonalon.

Súlyos harcok zajlottak itt, és azt is tudjuk, hogy aknákat is szórtak angol bombázók a Dunába még itt, Gödnél is, hogy a katonai hajóforgalmat – az utánpótlás bejuttatását a körbezárt fővárosba – megakadályozzák.
Az egykori Bagolyvár alapjának egy része a mai napig megtekinthető.