Czadró József

1939. március 19-én született Réte községben. Szülei Czadró Antal (1910–1988) és Szitka Anna (1914–1993), testvére Erzsébet. József az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar–francia tanári szakán 1962-ben szerzett diplomát.

1966-ban vette feleségül Veres Katalin tanártársát. Egy gyermekük született, Krisztina (1967), akitől két unokája lett, Bettina (1996) és Dorina (1998). 1995 óta Peregi Julianna Györgyi testnevelő tanár a neje.

Czadró József pedagógusi pályája döntő részét a váci Madách Imre Gimnáziumban töltötte (1962–1990). A nyugdíjba vonulása előtti években a Kvassay Jenő Út-, Híd- és Vasútépítési Szakközépiskolában tanított (1990–1995).

Az 1982-es megalakulásától kezdve tagja volt a Nagymarosi Képzőművészeti Egyesületnek, fafaragásai rendre ott szerepeltek a művészközösség csoportos tárlatain. A NaKE egyik gödi kiállításán így köszöntötte a vernisszázson megjelenteket: „A mi bokrétánkban az egység mellett ott az alkotók egymáshoz való illeszkedése, alkalmazkodása, célszerűség, méltóság, az egyéni hit és számos egyéb igaz emberi érték. A bőséges alkotókedv pedig, szemben a ránk nehezedő ízlésromboló irányzatokkal, bátorítást adhat a régió kulturális életének fejlődéséhez.”

A Gödi Körkép 2015 novemberében fotót közölt a Thököly utca gát felőli végénél álló úgynevezett képesfáról, amelyet imádságos helyként is tisztelnek a gödiek. Az olvasókat arra kérték, hogy akinek tudomása van a képesfa történetéről, ossza meg azt a szerkesztőséggel. Nos, Czadró Józseftől tudtuk meg mindannyian a tragikus históriát. Sok évvel ezelőtt egy gyerekcsapat játszott a fa környékén, s valószínűleg egy kötélen próbálgatva erejüket hintáztak, amikor egyikük, egy tizenhat éves középiskolás fiú nem bírta megtartani magát, vagy talán a kötél szakadt el, s a fiatalember lezuhant és szörnyethalt. Az ő emlékét őrzi a ma napig a Duna-parton látható képesfa.

Czadró József hosszú éveken át látogatta Csángóföldet, megismerkedett szokásaikkal, kultúrájukkal, a csángó emberek mindennapjaival, s ezekről gyakran tartott előadásokat és írt úti beszámolókat. Barangolásai során szerzett élményei a Gödi Almanach köteteiben is olvashatóak (Üzenet a magyar kalandozóknak, Szent helyek kőből és fából, Szobrok Szalontán).

2009. augusztus 20-án Göd Város Önkormányzata Pro Urbe-díjjal tüntette ki a településért végzett önkéntes munkáiért.