Hírességek

dr. Záhonyi Géza Károly

  1. Főoldal
  2. /
  3. Élet a városban
  4. /
  5. Hírességek
  6. /
  7. dr. Záhonyi Géza Károly

1900. április 6-án született a Baranya megyei Bakócán. Édesapja Nahóczky Béla, édesanyja Zipera Hermina. Kiszely Ilonával kötött házasságából két gyermek született, Tamás és Ildikó.

Záhonyi Géza Károly (családneve 1936-ig Nahóczky) a gimnáziumot Szarvason végezte, majd 1930-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem Gyógyszerészeti Karán szerzett diplomát, 1937-ben pedig a franciaországi Strasbourgi Egyetemen megkapta a gyógyszerészeti tudományok doktora fokozatot. A magyaron kívül román, francia, olasz, spanyol, angol és német nyelven beszélt.

Gyakornoki éveit Marcaliban, Budapesten, Szabadszálláson és a romániai Galacban töltötte. 1933-ban Budakalászon bérelt egy házat, ahol gyógyszertári praxist indított. 1950-ben patikáját államosították, őt pedig családjával együtt kitelepítették, működési területül számára 1950. augusztus 20-tól Felsőgödöt jelölték ki.

Hamarosan beilleszkedett a község társadalmi életébe. 1956 őszén a budapesti események hatására Felsőgödön is tüntetést tartottak. Záhonyi doktor mondott beszédet, nyugalomra intve a jelenlévőket. Létrehozták a Forradalmi Bizottságot, amelynek elnökéül őt választották meg. A forradalom napjaiban mindvégig arra törekedett, hogy megőrizzék a köznyugalmat, senkinek se essen bántódása, és lehetőség szerint biztosítsák a lakosság ellátását.

November 4-ét követően Felsőgödön Végrehajtó Bizottságot alakítottak, melynek tagja lett, ám a testület vezetését nem vállalta. 1957 februárjáig részt vett a bizottsági üléseken, javaslataival segítve a remélt változást.

1957. február 13-án letartóztatták, és noha az ügyészség a szervezkedésre vonatkozó vádat bizonyíték hiányában elvetette, a rendőrség közbiztonsági őrizetbe vette és Kistarcsára, majd Tökölre internálták.

1957 decemberének végén szabadult. Az ország különböző településein beosztott gyógyszerészként dolgozott az 1963-as nyugdíjba vonulásáig. Fia, Záhonyi Tamás visszaemlékezéséből idézünk:

„Apám 1957 végén jött haza, minden előzetes híradás nélkül. Karácsonyra visszakaptuk őt – egyszerűen bekopogott és ott állt az ajtóban. A legszegényebb és legszebb karácsonyunkat ünnepeltük újra együtt. (…)

Kiszabadulása után egy évig rendőri felügyelet alatt állt, mindenhová elkísérte a hálózat figyelő tekintete és a »reakciós ellenforradalmár« bélyege, és az ezzel együtt járó megaláztatások, de sem ezekről, sem a fogva tartása alatt történtekről soha nem szólt egy szót sem.
Ezekről az időkről ítéletet, igazolást, hivatalos iratot nem kapott, nyugdíjába sem számították be ezt az időszakot. Törvényen kívüli volt.
1963-as nyugdíjba vonulása után kilencvenéves koráig dolgozott anyagbeszerzőként, portásként, hivatali kézbesítőként.
Az első hivatalos igazolást 2002. augusztus 27-én kaptam meg annak alátámasztásául, hogy nem tudta őt beszervezni a kádári titkosrendőrség. Ekkor ő már tizenegy éve az alvilág révésze, Kharón ladikján szelte a túlvilági habokat.”

Dr. Záhonyi Géza Károly 1991. március 4-én, 91 éves korában hunyt el, a budakalászi római katolikus sírkertben alussza örök álmát. Göd Város Önkormányzata teret nevezett el róla, és tiszteletére 2018-ban emléktáblát állított.