Göncz Árpád

Budapesten született 1922. február 10-én, gyermekkorában Budán élt a szüleivel, illetve a nagyszüleivel. Jeles eredménnyel érettségizett a Werbőczy Gimnáziumban, az Országos Földhitelintézetben volt gyakornok, s ezzel párhuzamosan szerzett diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán. Mivel egyetemi felmentéssel rendelkezett, ezért csak a második világháború végén kapott katonai behívót. A 25. hegyivadász pótzászlóaljhoz vonult be Bélapátfalvára, de 1945-ben megszökött a Németországba vezényelt egységtől. Többször került szovjet hadifogságba, ám onnan is sikerült megszöknie.

1945-ben belépett a Független Kisgazdapártba, ahol kezdetben az ifjúsági szervezet elnöke és a Nemzedék című lap szerkesztője volt. A Teleki Pál Munkaközösség ajánlására Kovács Béla személyi titkára, majd a parlament feloszlatásáig a Kisgazdapárt képviselőcsoportjának parlamenti titkára. 1948-ban, a kisgazdapárt teljes felszámolásának idején három hétig tartották fogva a Katonapolitikai Osztályon. Ezt követően segédmunkásként, hegesztőként, csőlakatosként dolgozott. 1952-től négy éven át a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre járt.

Az 1956-os forradalom alatt a Magyar Parasztszövetségben dolgozott, november 4-e után pedig részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom által benyújtott memorandumok elkészítésében. 1957-ben segített Nagy Imre „A magyar nép védelmében” című kéziratát külföldre juttatni. Májusban letartóztatták, és 1958. augusztus 2-án a Bibó-per vádlottjaként életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték, a fellebbezés lehetősége nélkül. Az 1963-as általános amnesztiával szabadult.

Darab ideig a Veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet szakfordítója volt, majd a Talajjavító Vállalathoz került. Megpróbálta befejezni Gödöllőn az utolsó egyetemi évet, de kizárták. 1965-től kezdve szabadfoglalkozású író, műfordító volt.

1988-ban alapító tagja a Szabad Demokraták Szövetségének, 1990 májusától országgyűlési képviselő. 1990. augusztus 3-án a Magyar Köztársaság elnökének választják, e tisztéget két cikluson át tölti be.

Felesége, Göntér Mária Zsuzsanna édesapja, mivel pesti lakásukat 1944-ben bombatalálat érte, Gödön vásárolt egy régi parasztházat, s a család odaköltözött. 1946-ban a friss házasok is városunkba, az Áldás utcai házba költöztek. A legnehezebb esztendőkben – Göncz Árpád börtönévei alatt – itt nevelkedett négy gyermekük, s később, talán éppen a kerti nagy diófa alatt elevenedett újjá magyar nyelven Hemingway Vándorünnepe vagy Faulkner Példabeszéde.

Az akkor már nagybeteg Göncz Árpádot 90. születésnapján köszöntötte a Gödi Körkép, s ő talán éppen városunk havilapjának adta élete utolsó interjúját, amelyben így fogalmazott:

„Először is a hála érzésével gondolok a gödi házra, hiszen apósomék biztosították

Zsuzsa számára azt a hátteret, amely nélkül, különösen a börtönéveim alatt, sokkal nehezebb lett volna a család élete. Később pedig, amikor már műfordításból éltem, apósom ácsolt nekem egy íróasztalt, nyáridőben annál dolgoztam, a kertben. Máig is, a jó idő eljöttével nem múlhat el hónap, hogy legalább egy-kétszer ki ne mennénk. A gödi emberekről pedig csak a legjobb emlékeim vannak. Örültem, amikor én adhattam át Gödnek a városi címet. Arra pedig, hogy a város díszpolgárává fogadott, nagyon büszke vagyok.”