Hesp Róbert

Mint oly sok más „külhoni hasznosságot”, a lóversenyzést is Széchenyi István honosította meg Magyarországon, – természetesen angol mintára. 1827-ben jött létre a Pályafutási Társaság, amely 1830 nyarán az Állattenyésztő Társaság nevet vette fel. 1827. június 6-án 25 ezer (!) néző előtt a Babieka nevű angol telivér – akit Széchenyi István neveltetett – győzött az első hazai lófuttatáson. (1828-ban jelent meg Széchenyinek a maga korában úttörőnek számító munkája Lovakrul címmel, amellyel egy lótenyésztő egyesület megalapítását kívánta előmozdítani.)

A lóversenyzéshez viszont nem csupán gyorslábú telivérekre, hanem szakavatott tenyésztőkre és trénerekre is szüksége volt az országnak. A fentiek fényében nem véletlen, hogy e nélkülözhetetlen szakemberek többsége Angliából érkezett hozzánk.

Közülük mindmáig a legismertebb Hesp Róbert (Robert Hesp), aki 1825-ben született az egyesült királysági Slingsbyben. (A Hesp család a harmincéves háború idején még Németországban élt Hespe néven, majd Flandriába vándorolt, s aztán onnan Angliába.)

Hesp Róbert Maltonban tanult Job Marsdennél, a nagyhírű trénernél, ahol kopókat irányító falkamesterként (huntsmanként) vadászlovak felkészítésével is foglakozott. 1846-ban érkezett Magyarországra, ahol Eszterházán kapott munkát, majd onnan Kisbérre, a Batthyány grófokhoz került. A szabadságharc leverése után emigrált, azonban hamarosan visszatért Magyarországra, hogy Batthyány Gusztáv itt rekedt Ödön nevű fiát kiszöktesse az országból. A sikeres akciót követően ismét átlépte a határt, hogy a Batthyányiak fontos iratait és családi értékeit is kimenekítse. Kifelé menet azonban az osztrákok elfogták, ám ő az éj leple alatt a Dunát átúszva kereket oldott.

1851­ben jöhetett újra Magyarországra. Többfelé megfordult, s időközben, akárcsak felesége, Maria Reynolds, tökéletesen megtanult magyarul.
1868-ban Lepsényben kapott állást, ahol a galopplovak idomítását kezdte el. Még az év őszén Patkó nevű lovával Pesten megnyerte az akkori legjelentősebb magyar akadályversenyt. E győzelem végleg eldöntötte sorsát. Felhagyott a falkavadászattal, s ettől kezdve kizárólag versenylovakkal foglalkozott.
1875 elején Gödön nyitott saját idomítótelepet: Kincsem 1875 őszén érkezett hozzá. A csodakanca – akiről honlapunkon Kincsem, a verhetetlen címmel olvashatnak – pályafutása alatt minden versenyét megnyerte, soha nem betegedett meg, és mindvégig versenyképes állapotban maradt.
Hesp Róbert Kincsem idomárjaként vált világhíressé. Sikereinek titka az volt, hogy szakítva a hagyományos angol tréningmódszerrel, lovait azok egyedi tulajdonságait figyelembe véve készítette fel a versenyekre.

Kincsem 1887. március 17-ének hajnalán múlt ki, trénere, Hesp Róbert mindössze 39 nappal élte túl szeretett kancáját, ő április 25-én halt meg. A kiváló trénerről városunkban utcát neveztek el, a budapesti Kincsem Parkban pedig minden évben megrendezik a Hesp Róbert Emlékversenyt.