Kóczán Mór

1885-ben született Kocs községben egy ötgyermekes polgári családban, s ott járt elemibe tízéves koráig, majd Beregszászban végezte el a nyolcosztályos gimnáziumot. Társai közül kitűnt fizikai erejével, így nem véletlen tehát, hogy egy atlétikai diákverseny után leigazolta őt a Budapesti Torna Club.
Az érettségi után Pápán tanult teológiát, ám ott nem nézték jó szemmel a sport iránti lelkesedését. 1908-ban segédlelkész lett Csallóközaranyoson, ahol 1914-ig tevékenykedett. Itt nősült meg, felesége Halász Karola, s két gyermekük született, Gizella és Edit.

Bár egymást követték Kóczán Mór sportsikerei, azokat beárnyékolta egyházi feljebbvalóinak rosszallása. Immár a Ferencvárosi Torna Club versenyzőjeként 1911-ben világcsúcsot (60,64 méter) ért el gerelyhajításban. Mivel az 1912-es stockholmi olimpián nem az általa begyakorolt technikával volt szabad hajítani, s a gyors stílusváltás nem ment zökkenőmentesen, gerelyhajításban „csupán” bronzérmet szerzett 55,50 méteres eredménnyel. Érdekességként megemlítendő, hogy Kóczán indult az egy- és a kétkezes diszkoszvetésben is, s ő volt az egyetlen magyar atléta, aki azon az olimpián érmet szerzett. (Stockholmba egyébként Kovács Miklós álnéven utazott, a szép eredmény hallatán egyházi feljebbvalói eltekintettek a büntetéstől.)

Eredményei egyre javultak az új gerelyfogásban: 1913-ban egy prágai versenyen legyőzte az olimpián előtte végzett finn Saaristót, majd 1914-ben megnyerte az angol nemzetközi bajnokságot. Sportpályafutását azonban derékba törte az I. világháború, jóllehet 1918-ban ötödször is magyar bajnok lett. A háború elején, 1914-ben Csilizradvány lelkészévé nevezték ki, ahol a hívek nagy szeretettel fogadták a világhírű sportembert. Falusi sportkört alakított, és a sport szeretetére nevelte a fiatalokat, megvalósítva a gyakorlatban is az „ép testben ép lélek” elvét.

A húszas években a prágai Sparta színeiben versenyzett, s a csehszlovák csapat tagjaként részt vett az 1924-es párizsi olimpián, ám 39 évesen jelentős eredményt már nem tudott elérni. Aktív sportpályafutását 1926-ban fejezte be. 1948-ban Magyarországra települt, és Alsógödön vásárolt házat. Hosszú éveken át edzőként és versenybíróként dolgozott, s ezek mellett rendkívül sokat tett a Duna-parti község sportéletének felvirágoztatásáért. 1972-ben, 87 éves korában hunyt el, s a Pázmány Péter utcai temetőben helyezték örök nyugalomra.
Emlékére Göd Város Önkormányzatának Képviselő-testülete 1999-ben Kóczán Mór-vándordíjat alapított. A napjainkig kitüntetettek névsora ezen a honlapon olvasható.