Szász Ferenc

Erdélyben, Szamosújvárt született 1907. január 11-én. Édesapja bírósági tisztviselő volt, édesanyja háztartásbeli, mindketten reformátusok, s ebben a szellemben nevelték gyermekeiket is.

Szász Ferenc Déván érettségizett, s mivel édesapja korán meghalt, munka után kellett néznie. Szerencsére húga irodai munkát kapott a törvényszéken, sőt ő maga is elhelyezkedhetett ugyanott.
1937-ben nősült meg, felesége, Fekete Lenke székely kisbirtokos családból származott. Hosszú házasságuk boldogságban telt, együtt ünnepelhették meg a gyémántlakodalmukat is, ám gyermekük sohasem született.
1940-ben, az úgynevezett második bécsi döntés értelmében Erdély északi szegletét visszacsatolták Magyarországhoz, s ekkor a román hatóságok az állami intézményekben dolgozó magyar anyanyelvű embereket „áthelyezték” a határon túlra. Szász Ferencet és feleségét rendőri kísérettel vitték Marosvásárhelyre. Utóbbi eladott földjének árából házat tudtak vásárolni maguknak, ám a férj hamarosan megkapta a behívó parancsot. Míg Szász a 69. határvadász ezred kötelékébe került, addig felesége a mozgósítás során mindenét hátrahagyva menekülésre kényszerült.
Szász Ferenc a Tisza menti közelharcokban súlyosan megsebesült, és az egri tiszti kórházba került, majd onnan a harcok közeledtével Szombathelyre. Felgyógyulása után Pápán csatlakozott a Szent László hadosztályhoz. 1945 őszén sikerült több bajtársával együtt visszatérnie Magyarországra. A szombathelyi püspökség segített felesége felkutatásában, akire végül Iváncon talált rá.

Egy hadifogságból hazatérő katonabarát segített rajtuk, s Felsőgödön élő apósánál talált ideiglenes lakóhelyet számukra. Miután Szász Ferencre az akkor alakuló Magyar Honvédség nem tartott igényt, az Igazságügyi Minisztériumban kapott állást. Munkája mellett épületgépészeti és építészeti szakon elvégezte a Budapesti Műszaki Egyetem esti tagozatát, majd államvizsgát tett a BME Pénzügyi és Számviteli Karán is.
Részt vett az 1956-os forradalomban, amiért börtönnel büntették, korábbi katonai rendfokozatától megfosztották. Szabadulását követően, az 1960-as évek elején újra csatasorba állt – ezúttal a község fejlesztése érdekében. Felsorolni is nehéz, hogy mennyi infrastrukturális és egyéb fejlesztéshez adta nevét, szakértelmét s olykor kétkezi munkáját.
„Kijárta” például azt, hogy a községben létrejöhessen az első gyógyszertár, s a tanács által arra a célra kijelölt romos épület rendbehozatalához szinte darabonként szedték össze, szerezték meg a szükséges téglákat.
De elévülhetetlen érdemei voltak abban is, hogy megépüljön az új víztorony, hogy mindenhol jó minőségű ívóvíz folyjék a csapokból. Ugyanígy latba vetett mindent annak érdekében, hogy megtehessék az első lépéseket a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítésére.
Másokkal szorgalmazta azokat a próbafúrásokat, melyek eredményeképpen napjainkban melegvízű termálstranddal büszkélkedhet a város, s természetesen jelen volt a fürdőfejlesztés minden fontosabb munkatervének megvalósításánál is.
S mindannyian olvashatjuk az alsógödi református templom falán az emléktáblát: „E templom Szász Ferenc és neje, Fekete Lenke főadományával, az alsógödi gyülekezet és sokak közadakozásával, a gödi önkormányzat és a Dunamelléki Református Egyházkerület építtetett 1999-ben Szotyori Nagy Gábor lelkipásztorsága és Ráksi Miklós gondnoksága idejében. A templom tervezői: Mladek Ferenc és Szép László. Soli Deo Gloria!”

Szász Ferenc a diszpolgári címet 1999-ben a március 15-ei városi ünnepség keretében vehette át Szegedi Sándor polgármestertől.