Szudy Elemér

A Gödi Almanachban megjelent, róla írt dolgozatok, valamint a lexikonok szócikkei nem közölnek adatokat Szudy Elemér gyermekkoráról és családjáról. Amit tudunk, az mindössze annyi, hogy Erdőkürtön született 1880-ban.

A Budapesti Tudományegyetemen folytatott jogi tanulmányokat. Újságírói pályafutását Kolozsvárott kezdte, majd Aradon volt lapszerkesztő. Feleségével együtt az első világháborút követően települt át Magyarországra. Budapesten is folytatta hírlapírói munkáját, ám rövidesen a miniszterelnökség sajtóosztályára került, ahol aztán, fölfelé haladva a ranglétrán, 1928-ban – miniszteri tanácsosi címmel – annak vezetője lett. E tisztségéből vonult nyugdíjba.

Újságírói tevékenysége mellett több kötetre rúgnak novellái, irodalmi tanulmányai és háborús feljegyzései. Ez utóbbiak egyike 1931-ben jelent meg Fekete nappalok, fehér éjszakák címmel. További művei közül említést érdemel a Tavasz ébredése, az Amit az élet gondol, a Jártamban véres földeken, a Trianon után Párizs felé és a Két renaissance. Szépírói munkái mellett társzerzője volt a magyar országgyűlés történetét bemutató könyvsorozat 1919 és 1927 közötti éveket feldolgozó fejezeteinek.

E honlapon, a Látnivalók rovatban olvashatunk arról, hogy Szudy Elemér gödi síremlékét Kisfaludi Strobl Zsigmond készítette. Abból az írásból kiderül ugyanis, hogy valamikor az 1920-as évek közepe táján a Szudy házaspár Alsógödön telepedett le az akkori XIII. (ma Kodály Zoltán) utcában. Az 1930-as évek elején épült meg a XI. utcában (a mai Tamási Áron utcában) a családi kriptát máig rejtő kertben az a villaépület, amely, ha nem is eredeti formájában, de ma is áll.

Érdekességként megemlíthető, hogy a hatalmas, egészen a Duna-partig elnyúló kertet gyümölcsfákkal és szőlővel telepítették be. Különösen híres volt a Szudy-féle barackos, melynek termését, az ízletes és húsos, jó illatú sárgabarackot a 30-as években teherautóval vitték pesti, sőt nógrádi piacokra.

Az 1940-ben elhunyt Szudy Elemértől a Pázmány Péter utcai temetőben vettek végső búcsút családtagjai, barátai és mindazok a gödi polgárok, akik ismerték és tisztelték őt. Özvegyének még ugyanabban az esztendőben sikerült engedélyeztetnie, hogy férjének teste a családi villa kertjében leljen örök nyugalomra. A mai Tamási Áron utcában található kripta fölött látható Krisztus-szobor Kisfaludi Strobl Zsigmond munkája, amely minden bizonnyal 1944-ben készült. „A Krisztus-alak a tekintetét az égre emeli, míg kezei a síremlék fejrésze fölött lévő mellvéden pihennek.”