Környezetvédelem

Etessük a madarakat!

Aki látott már téli madáretetőn csivitelő színes tollforgatagot, az tudja, hogy ilyenkor jóval több madarat lehet megfigyelni, mint nyáron, amikor ezek a félénk jószágok a lombok közé bújva rejtőznek a szemünk elől.

Ráadásul a mikroklíma okán, továbbá a táplálék és a biztonságos fészek reményében beljebb húzódnak a lakott településekre olyan madarak is, amelyek amúgy az erdőben, „vadabb” körülmények között érzik jól magukat. Télen tehát olyan fajokat is megfigyelhetünk Gödön, melyekkel egyébként máskor nem találkoznánk.

Olykor kifejezetten néhány „egzotikus” tollas szépség is felbukkanhat. Előfordulhat például hogy olyan, Skandinávia északi fenyveseiben élő teremtményekkel találkozhatunk Gödön az etetők környékén, mint a csodálatos látványt nyújtó, vörös hasú süvöltő, az igen érdekes megjelenésű, időnként hatalmas csapatokban vándorló csonttollú, vagy jól ismert pintyünk északi rokona, a fenyőpinty.

De természetesen „ismerős” madarak is szép számban keresik fel azokat a portákat, ahol eleséggel kedveskednek nekik. A rigók, cinkék, vastagcsőrű meggyvágók, színes tengelicek, csuszkák és harkályok lehetnek gyakori látogatói a gödi etetőknek.

Nagyon sok szép élménnyel gazdagítja tehát a természetet szerető, a színpompás és kedves madarak iránt érdeklődő emberek életét a téli madáretetés. Létezik azonban néhány aranyszabály, amit nem árt megfogadnunk.

Az első és legfontosabb, hogy ha belefogunk az etetésbe, akkor azt rendszeresen kell tennünk. Nem szükséges egész évben etetnünk, hiszen ha például még tavasszal is etetnénk, azzal nem tennénk jót a fiókáknak. Ugyanis azokat nem kiszórt maggal, hanem rovarokkal kell etetniük a madárszülőknek.
Elegendő akkor elkezdeni a rendszeres etetést, amikor beköszöntenek az első fagyok. Ugyanakkor, ha már elkezdtük, nagy károkat okozhatunk azzal, ha kihagyunk egy-egy napot. A madarak hamar odaszoknak, és a kistestű, pár grammos állatok a nagy hidegben elpusztulhatnak, ha cserbenhagyjuk őket.
Tiltott dolog a kenyérmorzsával való etetés! A morzsák erjedésnek indulhatnak az állatok bélrendszerében, ezzel pusztulásukat okozva. De ne adjunk nekik sózott, ízesített magvakat se.

Nos, akkor mivel etessük tollas barátainkat? A legmegfelelőbb a fekete napraforgómag, ám természetesen más magvakat – például kölest – is kiszórhatunk az etetőre: a kisállatboltok többségében széles a madáreleség-kínálat.

Az almát és a főtt krumplit is szívesen fogadja sok madár. Ezeket azonban érdemes „megbontani” egy kis darabon, hogy nekik már ne kelljen a méreteikhez képest vastag héj áttörésével küszködniük. Ha a gyenge csőrű madarakra is gondolunk, jól tesszük, ha vajat, faggyút, puha sajtot, állati zsiradékot is kínálunk. Jó alternatíva lehet a kifüggesztett szalonnabőr, vagy a ma már szinte mindenhol kapható cinkegolyó is.

Kertünkben olyan helyet jelöljünk ki az etetésre, amire rálátunk, hogy bármikor megfigyelhessük, mi történik az etetőn, és persze bármikor megcsodálhassuk kis vendégeinket. Ablakra vagy ablakpárkányra szerelhető etetőket is nagyon sok helyen kaphatunk, de ha saját kezűleg szeretnénk építeni, segítséget találhatunk a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján. (https://www.mme.hu/teli_madaretetes)

Mindegyik etetőtípusnál fontos, hogy olyan helyre rakjuk, amelynek a közelében a madarak búvóhelyet találnak – ahol egy-egy sövény, bokor vagy farakás van a közelben, amiben „eltűnhetnek”, ha veszélyt észlelnek. Azt is akadályozzuk meg, hogy macska férjen az etetőhöz.
Ha rendszeresen etetünk, naponta lesz részünk szép élményekben, – a természet télen amúgy is különleges arcát mutatja. Ennek része az is, hogy ilyenkor az etetőnkön közelről figyelhetünk meg olyan fajokat, amelyekre máskor csupán sok leleménnyel, erdei barangolással és nagy-nagy szerencsével bukkanhatnánk.