Környezetvédelem

Közös kincsünk a Duna

„Megtudtam, hogy titkokat rejteget
A mi Dunánk, ez a vén róka,
Mikről talán sohase álmodott
Az ősi barlang-tüzek óta
Ez a közönyös Európa.”
(Ady Endre: A Duna vallomása, részlet)

Hazánk s benne városunk talán legmeghatározóbb jelképe a Duna, – dacára annak, hogy Földünk „nemzetközi” folyói közül övé az aranyérem. Kereken tíz országon halad át, és vízgyűjtő területe további hét országot érint. Négy főváros is köszönti őt: Bécs, Pozsony, Belgrád és Budapest.

Az „Ősduna” a pliocén földtörténeti korszakban jöhetett létre, s a mai Bajor-medence feltöltése után indult meg kanyargós útján, bőven táplálkozva a Nyugati-Alpok vizeiből. Akkoriban a vízgyűjtő területe feltehetően nagyobb lehetett, mint napjainkban, legalábbis erre utalnak a Sváb-Alb-hegység déli vonulatain felfedezhető kiszáradt folyómedrek.

Az alsóbb Duna-szakaszok minden bizonnyal a medencék feltöltésével jöttek létre, majd a pleisztocén időszakban érte el és töltötte fel a mi Alföldünket majd később a Román-alföldet, s érkezett el végül a Fekete-tengerhez. (A mai napig évente körülbelül öt méterrel „tolja” a szárazföldet a tenger belseje felé.)
Szerencsére a Dunát sokkal kevesebb környezeti kár érte eddig, mint Európa más nagy folyóit, ezért a növény- és állatvilága nagyrészt megmaradt. Ennek hála, 1970-től a folyó mentén egymás után hozták létre a tájvédelmi körzeteket és a nemzeti parkokat. A Duna holtágai és lassabb folyású szakaszai gazdagok planktonokban, amelyek nyaranta zöldre festik a vizet e területeken. (A planktonok a tápláléklánc legalsó fokán lévő állatok táplálékai, s nem mellesleg az emberi eredetű szennyezések elbontását is nagyrészt nekik köszönhetjük.)

A nemzetközi összefogásnak köszönhetően a Duna állapota az elmúlt évtizedekben sokat javult, ám még mindig sokat lehetne tenni azért, hogy még szebb és még tisztább legyen.

Érdemes megemlítenünk, hogy 1957 és 2010 között Gödön működött a Magyar Tudományos Akadémia Dunakutató Állomása, méghozzá azon a Duna-parti telken, amelyet Huzella Tivadar biológus adományozott tudományos közcélokra. (A gödi Dunakutató Állomás elsősorban hidrobiológiai és vízkémiai mérésekkel, elemzésekkel foglalkozott, s több tanulmány készült itt a vízminőségről. Az ezekben szereplő mérési adatok mindmáig mankóként szolgálnak a folyamatos kutatásokhoz.)

Környezetvédelmi rovatunkban időről időre „helyzetjelentést” adunk a Duna gödi szakaszának állapotáról, ám addig is e cikkünk befejezéseképpen álljon itt egy országjáró turista blogbejegyzése: „A Göd környéki kirándulásunk megerősített bennünket abban, hogy a Dunakanyar az ide látogatóknak és a térségben élőknek is mindig tartogat meglepetéseket. Göd városának annyi szép oldalát ismertük meg, hogy nem lehet kérdés, visszatérünk-e ide máskor is. Arra bíztatunk benneteket, hogy fedezzétek fel magatoknak a népszerű gödi és Göd környéki helyeket, ahol hihetetlenül jó élményekben lehet részetek!”