Budai Lívia

Esztergomban született 1950-ben, ám a család hamarosan Nyíregyházára költözött. Édesanyja zongorázott, nővére énekelt, nagybátyja hegedült. Énektanulmányait 1968 és 1973 között a budapesti Zeneakadémián végezte. Pietro Mascagni Parasztbecsület című operájának Luciájaként debütált a Magyar Állami Operaházban. 1976-ban megnyerte a nemzetközi Erkel Ferenc-énekversenyt.

1977-ben a gelsenkircheni Német Zenei Színházhoz szerződött, majd 1978-ban meghívták a londoni Covent Gardenbe, ahol Verdi Trubadúrjának Azucena szerepét énekelte. S innen datálható Budai Lívia nemzetközi karrierje. Verdi Don Carlosának Eboli hercegnőjeként – német, olasz és francia nyelven is énekelve szerepet! – járta be a világot Németországtól Finnországon át az Egyesült Államokig. (A New York-i Metropolitan színpadán például Luciano Pavarotti oldalán.)
1980 és 1990 között a müncheni Bajor Állami Operaház állandó vendégszólistája volt, számos drámai mezzoszoprán szerepben. (1981-ben Berlinben Plácido Domingo partnereként szerepelt Amilcare Ponchielli Gioconda című operájában, Laura szerepében.)

1990-től a brüsszeli operaház állandó vendége, ahol a nagy Verdi-szerepek után Wagner- és Strauss-operákban kezdett énekelni. Ezzel egy időben – vendégművészként – Európa számtalan operaházában fellépett. Vessünk egy pillantást a térképre: Barcelona, Firenze, Madrid, Hamburg, Monte-Carlo, Berlin, Bologna. Frankfurt am Main, Milánó, Toronto, Marseille, Párizs… S olyan sztárok méltó partnere volt, mint Domingo, Carreras, Leo Nucci, Renato Bruson, Nyesztyerenko, Martti Talvela, Mirella Freni és Montserrat Caballé.

„1986 óta járok vissza Budapestre, de még ma is minden fellépésemnél nagyon izgulok. Hazai színpadon teljesen más érzés énekelni” – nyilatkozta akkoriban. Budai Lívia 2010 nyarán a Magyar Köztársaság ottawai nagykövetségén vehette át a Pro Cultura Hungarica díjat.

Egy japán koncertkörútja során látott a televízióban egy festőművészt, aki éppen a piktúra alapjait magyarázta nagy lelkesen a nézőknek. Budai Lívia kedvet kapott az alkotáshoz. Festéket és ecsetet vásárolt, s igyekezett elsajátítani ezt a művészeti ágat is. Alig telt el egy esztendő, s máris remek tájképeket készített. Finnországban szeretett bele az erdőkbe, a tavakba, a tájba, és persze Kanadában is hasonló természeti szépségeket talált. Sokan megkörnyékezték már azzal, hogy szívesen vásárolnának tőle, ám ő nem adja el a festményeit, hanem ajándékba adja azokat a barátainak egy-egy ünnepi alkalomkor.

Kilenc éven át élt Münchenben, aztán Belgiumba költözött, majd Kanadában ment férjhez. Évente nyolc-kilenc hónapot volt úton. Ám jó néhány esztendeje ismét Magyarország az otthona. Férjével Budapest és Göd között ingázik, ám városunkat tartja igazi székhelyüknek.

Budai Lívia művészi pályáját 2022-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével ismerték el.