Danyilova Galina

Szentpéterváron (az akkori Leningrádban) született 1957-ben. Szülővárosában Anatolij Reznyikovszkij, majd a Moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban 1976 és 1981 között Zariusz Sihmurzajeva, Elizaveta Gilelsz és Dmitrij Ciganov növendéke volt.

Hegedűművészi pályáját 1981-ben a leningrádi Kirov (Mariinsky) Színházban kezdte. Még a konzervatóriumban ismerkedett meg későbbi férjével, Bartos Csaba gordonkaművésszel, s házasságkötésüket követően 1982-ben költözött Magyarországra.

1983-ban tagja volt az akkor megalakuló Budapesti Fesztiválzenekarnak, majd egy év múlva a Magyar Állami hangversenyzenekarhoz szerződött, 1985-től pedig a Magyar Állami Operaház és a Budapesti Filharmónia Társaság koncertmestere.

Egy lapinterjúban elárulta, hogy szinte meseszerű a kapcsolata Magyarországgal. Óvodás korában egy táncversenyre készülve megtanult csárdást járni, később a szüleivel sokat hallgattak Koós János- és Kovács Kati-dalokat, s a mai napig nagyon szereti a Latinovits- és Ruttkai-filmeket. Érettségi ajándékként Bartók-lemezt kapott odahaza. Úgy gondolja, hogy mindezek nem történhettek véletlenül. Amikor Magyarországra Gödre költözött, az első két évben igen nehezen ment a beszélgetés, férje, anyósa és a tanítványai segítettek a nyelvtanulásban. 2017 óta él Gödön, s városunkba érkezése pillanatától fogva nagyon rokonszenvesnek találta az itteni embereket.

Danyilova Galina annak a hegedűiskolának kiemelkedő képviselője, amelyet Szentpéterváron a világhírű magyar hegedűművész, zenepedagógus, karmester és zeneszerző, Auer Lipót alapított. Számos stúdiófelvétel őrzi hegedűjátékát, s több CD-felvétele is megjelent a Hungarotonnál. Tagja a Bartos Triónak és a Kincsem vonósnégyesnek.

Más szakmai elismerések mellett megkapta a Komor Vilmos-emlékplakettet, az Operaháztól a Juventus-díjat, majd 2016-ban az Operaház Kamaraművésze címet, 2021-ben pedig a Magyar Ezüst Érdemkeresztet.
Egy újságíró egyszer megkérdezte tőle, hogy a három évtizednyi operaházi tagsága során gondolkodott-e azon valaha is, hogy máshová szerződjön. Galina ezt válaszolta: „Hűséges típus vagyok, és a mi életünk nagyon más, mint a szimfonikus zenekaroké. Ettől izgalmas. Nekik mondjuk kétórás a koncertjük, és csak arra próbálnak. Mi majdnem minden alkalommal mást játszunk, folyamatosan több darabot tartunk fejben. Az egyik nap az ötórás Wagner-opera megy, más nap délelőtt a háromórás Verdi-mű, este pedig Eötvös Péter darabja. Ilyenkor arra gondolok, hogy én ugyan több százszor játszom ugyanazt a zenét, de mindig van egy-egy néző, aki először látja-hallja. Rajtam is múlik, hogy visszajön-e.”