Szászvárosi Sándor

Szülővárosában, Szegeden az ottani konzervatórium elvégzése után a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, illetve annak Debreceni Tagozatán szerzett kamarazenészi és csellóművészi diplomát. Tanulmányait – hangszere ekkor már a viola da gamba – a bécsi Zeneakadémián folytatta, majd mesterképzésre a lipcsei Hochschule für Musik und Theater Felix Mendelssohn Bartholdyba iratkozott be.

Szászvárosi Sándor nevéhez fűződik a magyarországi alap és középfokú viola da gamba-oktatás elindítása 2002-ben a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolában, amelynek néhány éven át tanára volt. Később a Váci Bartók–Pikéthy Zeneművészeti Szakgimnázium és Zeneiskola, s ezzel párhuzamosan a Budapesti Ward Mária Általános Iskola, Gimnázium és Zeneművészeti Szakgimnázium tanára.

Sok más alkalom mellett felléptett a Budapesti Tavaszi Fesztiválon, a Zempléni Fesztiválon, az Utrechti Régizenei Fesztiválon, a Csíkszeredai Régizene Fesztiválon, a Perla Musica Régizene Fesztiválon, a Cesky Krumlovi Barokk Művészeti Fesztiválon és a Pozsonyi Régizene Fesztiválon. A Hungaroton Records gamba-szólistája, s amellett, hogy rendszeresen koncertezik Ausztriában, Svájcban, Olaszországban, Portugáliában, Németországban vagy éppen Csehországban, maga is több régizenei együttes, köztük a Sonora Hungarica Consort, a Custos Consort és a Sebastian Consort egyik alapítótagja.

Feleségével, Franczel Ágnessel még debreceni egyetemi hallgatóként ismerkedett meg. Házasságkötésük után mindketten Győrben kaptak állást, Ágnes a városi konzervatóriumban tanított, Sándor pedig a Győri Filharmonikusok szólógordonkása lett.

A házaspár a harmadik gyerekük megszületése után vásárolt egy „félkész” házat városunkban, s annak felújítását-befejezését követően, immár négy gyermekükkel együtt költöztek Gödre.

A koronavírus-járvány okozta korlátozások idején Szászvárosi Sándor volt a gödi kertkoncertek ötletgazdája. A fellépései mellett tanit és vezet mesterkurzusokat, valamint a zenei ismeretterjesztés terén fontos szerepet szán saját YouTube-csatornájának is.

Arra az újságírói kérdésre, hogy a cselló után miért fordult az érdeklődése a viola da gamba felé, így válaszolt: „A gamba dinamikai lehetőségei – mint általában a régi hangszereké – nem olyan szélesek, mint a mai csellóké, de ebben a lekicsinyített világban én megtalálom a mindenséget, a nekem kedves arányokat, az intimitást. (…) Mintha egy olajfestményt és egy akvarellt hasonlítanék össze. Az egyik erőteljesen tárgyiasult alkotás, a másik egy végtelenül intim, légies, belső történés. Lélekrezdülés.”