Sváby Lajos

„A festő jobban tud rejtőzködni. Kevésbé lehet azt mondani, hogy amit megfest, az ővele történt. Látszólag több áttételen keresztül tárgyiasít. Emlékeit tapintható anyagba, szinte a festékbe keverheti. Bármit is fest meg – tájat vagy embert, rútat vagy szépet, bármilyen helyzetben –, kosztümben alakít; a festő is az érzéseit, érzékeléseit, emlékeit, élményeit tárgyi-asítja, festi – de nagy szerencséjére látszólag megbújhat megfestett élete, képe, vászna mögött” – írta Sváby Lajos a Gödi Almanach 2004-ben megjelent kötetében olvasható emlékezéseiben.

Budapest, 2009. május 26.
Sváby Lajos az új albumát nézi. A Kugler-könyvek sorozatban megjelent Sváby Lajos eddigi munkásságát felölelõ album. A Kossuth- és Munkácsy-díjas festõmûvész több mint kétszáz alkotása látható a monografikus kötetben.
MTI Fotó: Kovács Sándor

Abádszalókon született 1935-ben. Gimnazista korában Fenyő Andor Endre szabadiskolájában képezte magát. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán (ma Magyar Képzőművészeti Egyetem) 1960-ban diplomázott, Kmetty János és Pór Bertalan voltak a mesterei. 1975-től maga is a főiskola tanára, 1990-ben megbízott, majd 1995-ig, nyugdíjba vonulásáig kinevezett rektora.

Sváby művészi eszközei, színválasztása, ecsetkezelése, a festék felhordásának módozatai mindig benső indulatai szerint váltakoztak. Ahogy maga is megfogalmazta, „mindent megfestettem, amit gondoltam”. Elsősorban portréfestészete őrizte meg a hagyományos művészi formákat, figurális festményeibe gyakran magát is „belekomponálta”. Alkotásaiból számos kiállítást rendeztek Magyarországon és külföldön, többek között Ausztriában, Dániában, Hollandiában, Franciaországban, Svájcban és Németországban. Képei hazai és külföldi múzeumokban és magángyűjtőknél egyaránt megtalálhatók.

Családja a második világháború idején menekült Abádszalókról előbb Dunakeszire, majd Gödre, később ismét Abádszalókra, s a háború után újra Gödre. 1947 és 1950 között a kamaszfiú itt végezte az általános iskola utolsó három osztályát. Major József, a gödi közoktatás legendás alakja volt az osztályfőnöke, aki figyelemre méltó rajzkészségét féltő gonddal „istápolta”.

Az akkoriban a Vasút utcában lakó Sváby család fiukat a váci gimnáziumba íratta be, majd amikor Lajos a Budán lakó nővéréhez költözött, iskolát váltott, s a Toldy Ferenc Gimnázium diákja lett, ám később is gyakran „lógott” Gödön a szüleinél, és onnan vonatozott naponta a fővárosi iskolába. Főiskolás éveiben a pesti kollégium lakója volt.

Sváby Lajost 1973-ban Munkácsy Mihály-díjjal tüntették ki, 1985-ben lett érdemes művész. 1994-ben Kossuth-díjjal ismerték el „iskolateremtő művészeti és oktatási tevékenységét”, 1995-ben pedig a londoni Kingston Egyetem díszdoktorává avatták. 2000-ben a Magyar Művészetért Díjat, 2005-ben a Prima Primissima-díjat vehette át. 2014-ben jelent meg ars poeticának is tekinthető esszékötete Érzések, emlékek, képzetek címmel.

A hazai neoexpresszionizmus jeles képviselője 2020 augusztusában, 85 éves korában hunyt el Budapesten. A Gödön élő képzőművészek közül Szente Mónikának a főiskolán Sváby Lajos volt a mestere.