Inkey Tibor

Budapesten született 1908. április 3-án, szülei Inkey Ödön és Bercze Gizella voltak. A későbbi kiváló fotóművész a középiskola elvégzését követően, 1922-ben Tóth Károlynál fényképészinas, majd 1925-ben Nagykőrösön segéd Szmrecsányi Miklós fényképésznél.

1930-ban lett önálló fényképész Sümegen, majd 1933-ban Budapesten megnyitotta az Inkey Press Photo Service-t. 1938-ban a Magyar Film Iroda filmgyári standfotósa, 1942-ben a haditudósító század katonája.

1946 és 1951 között a Boráros téren tartott fenn műtermet; amelyet államosítottak, „beolvasztottak” a Budapesti Fényképész Szövetkezetbe. Inkey Tibor 1955-től nyugdíjazásáig a Mafilm standfotósaként dolgozott.

1957-től a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja, fotóművészi tevékenységét 1989-ben a Magyar Népköztársaság Csillagrendjével ismerték el, az 1997-es Filmszemlén pedig életműdíjat vehetett át. Munkássága átíveli csaknem az egész a huszadik századot, fényképei a magyar fotótörténet egy igen fontos korszakát jelenítik meg. Volt hivatásos műtermi fényképész, – erről mesteri portrék sorozata tanúskodik. Dolgozott fotóriporterként, képei az 1930-as, 1940-es évek fontos történelmi dokumentumai. Filmgyári standfotóinak ezrein megcsodálhatjuk a kor kiemelkedő színészeit, rendezőit.
Munkái számos csoportos és egyéni kiállításon szerepeltek, könyvei (Fotó Inkey − Egy fényképész visszaemlékezései; Negyven pillanat; A csillagok örökké élnek – Inkey Tibor színészportréi) keresett kötetek az antikvár forgalomban.

Alsógödön töltött éveiről ritkán tett említést, ám az Egy fényképész visszaemlékezéseiben többször is említi Gödöt. Egy kedves gödi anekdotát pedig e rovatban a Szőts István filmrendezőt bemutató oldalon olvashatunk. Inkey Tibor leánya, az ugyancsak fotóművész Alice viszont hosszabban is ír gödi kötődéseikről a Gödi Almanach 2004-ben megjelent kötetében, Alsógödi Amarcord címen.

Ám most vissza az édesapához: „Azt a hetvenegy évet, ami a Box-Tengortól a lézerig, a fejtámasztól a Hold fényképezéséig eltelt, mind átéltem, és ma már csodálkozás nélkül tudom nézni a Vénuszról küldött fényképeket. Erről tizennégy éves koromban még álmodni sem mertem. És mi jön még? Azt már a ma tizennégy évesek fogják megírni” – olvashatjuk egyik kötetében.
Inkey Tibor 1998. június 4-én hunyt el Budapesten.