Németh László

Életéről, írói munkásságáról és – hál’ isten! – gödi kötődéseiről is könyvtárnyi irodalom áll a rendelkezésünkre. Most ezekből szemezgetünk röviden.
1901. április 18-án született Nagybányán, a családja 1905-ben költözik Budapestre. Édesapja megbecsült tanárember volt. Németh László 1920-ban magyar–francia szakra iratkozik a bölcsészkarra, de 1921 tavaszán már orvostanhallgató. 1925 decemberében megnyeri a Nyugat novellapályázatát. Házasságot köt Démusz Ellával. Fogorvosként, majd iskolaorvosként praktizál.

1926-tól a Protestáns Szemle, a Nyugat, a Társadalomtudomány és az Erdélyi Helikon munkatársa. Főleg irodalomkritikákat ír. 1930-ban megkapja a Baumgarten-díjat. 1932-ben szakít Babitscsal és a Nyugattal, s 1932 őszétől 1937 elejéig összesen 17 füzetben jelenteti meg az egymaga írta folyóiratát, a Tanút. 1934-ben részt vesz a Válasz című folyóirat megalapításában és szerkesztésében, számos írást közöl a lapban. Miközben jelentős publicisztikai munkásságot folytat, regényeket, tanulmányokat és drámákat ír.

1939 tavaszán a Kisebbségben című röpirata nagy vihart kavar. 1940-től a Móricz Zsigmond szerkesztette Kelet Népe és a Zilahy Lajos-féle Híd munkatársa. A háborús évektől kezdve egyre jobban elszigetelődik a magyar szellemi progressziótól. Számos városban tart előadást, s 1941-től az Illyés Gyula szerkesztette Magyar Csillagba is ír. 1942-ben részt vesz a balatonszárszói és a lillafüredi találkozókon. 1943 augusztusában nagy hatású előadást tart a második balatonszárszói konferencián. A német megszállás, 1944 márciusa után bujdosni kényszerül.

1945-től előbb Békésen, majd Hódmezővásárhelyen él és dolgozik. Három évig tanít a vásárhelyi gimnáziumban. 1946-tól folyamatossá válnak ellene a baloldali sajtótámadások. Évekig fordításból él. 1952-ben – fordításaiért – József Attila-díjjal tüntetik ki. 1955 januárjában jelenik meg a Csillagban Galilei című drámája. 1956 novemberében újságcikkeiben kiáll a forradalom jogossága, illetőleg a szocializmus addigi pozitív eredményeinek a megvédése mellett.

1957-ben Kossuth-díjjal tüntetik ki. 1958-ban az MSZMP Központi Bizottsága – több „népi író” társával együtt – határozatban ítéli el az 1945 előtti „nacionalista”, „kispolgári”, „harmadik utas” nézetei miatt. Az 1960-as évektől egymás után adják ki tanulmányköteteit, regényeit, színdarabjait. Úgyszólván állandóan „műsoron van” a hazai színházakban.
70. születésnapján magas állami kitüntetést kap, országszerte ünneplik, a müncheni Látóhatár különszámmal köszönti. 1975. március 3-án halt meg Budapesten.

A felsőgödi Duna úton lévő egykori Németh László-villáról ezen a honlapon az Élet a városban/Látnivalók/Villák, régi épületek rovatban olvashatnak, s persze arról is, hogy az író miképpen emlékezik a városunkban töltött évekre.
Talán nem mindenki tud arról, hogy Németh László leányai közül, aki tehette, hosszú esztendőkön át gyakori vendége volt az író nevét viselő felsőgödi általános iskolának. Az ottani emléknapokra gyakran elkísérte őket a Nap Kiadó igazgatója, ugyanis a kiadó annak idején felvállalta a Németh lányok emlékiratainak kiadását, illetve a Németh Lászlóról szóló tanulmánykötetek megjelentetését.

Németh László lányai 2005-ben felajánlották a felsőgödi iskola számára a Németh László-díjat. Ezt a kitüntetést – amely bronzplakettal és pénzjutalommal jár – a mindenkori nyolcadikosok legkiválóbbja kapja, a tanulók és a tanárok titkos szavazatai alapján.